Kivételesen képek nélkül jelenik meg a Tükör, mert a benne olvasható szavak épp eléggé színesek, ékesek és képek nélkül is képesek arra, hogy bátorító körképet adjanak a Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben folyó cigánymissziós szolgálatról, így ezen keresztül bepillantást engedjenek nemcsak az ottani tényleges, gyakorlati ténykedésbe, hanem – elsősorban – a magyar ajkú cigányság helyzetébe, és az Úr nevében történő találkozások örömébe is. A cigánymisszió valóban átlép határokat…

A jövő mindig érdekelte az embert - saját jövője, családjáé, településéé, hazájáé, népéé és az egész emberiségé. Különböző módok álltak és állnak rendelkezésre ezen kíváncsiság kielégítésére a hamis jóslástól a bizonytalan szociológián át az igaz próféciákig és az örökérvényű jézusi szóig. Külön témakör, hogy egyénileg, vagy közösségileg milyen feladatok adódnak a látás megvalósulásának eléréséhez, a váradalom beteljesüléséig. A Tükör mostani számában keresztény cigány testvéreknek teremtettünk teret annak megfogalmazására, hogy miként látják ők a cigányság jövőjét.

A tanítás-tanulás esetében a lényegről van szó. Az ember kiteljesedése, egymás mellett, sőt egymásért élése ennek a folyamatnak a függvénye. Felnőtté, művelt fővé, közösségi, építő, magasztos, örökkel, Istennel, számoló lénnyé, Jézust követő tanítvánnyá csak így válhat. A Tükör jelen száma sarkalatos kérdést érint tehát, amikor a protestáns egyházakban a cigányok közt végzett missziói szolgálatra oly sok színben és szinten felkészítő képzést kívánja felvillantani.

Karácsonyi számunkban a befogadás témáját járjuk körül – amiben Jézusnak nem volt része születésekor, sokszor utasították el életében és talál zárt szívekre ma is. De aki befogadja őt, az befogadja a másik embert is, legyen az cigány avagy magyar…

A Tükör ezen száma Landauer Attilának A Kárpát-medencei cigányság és a keresztyén egyházak kapcsolatának forrásai (1567-1953) című forrásgyűjteményéből szemezget. Szándékunk ezzel a válogatással az volt, hogy egyházaink mai népe számára nyilvánvalóvá tegyük: a mostani cigánymissziónak voltak előzményei; egyházainknak régebben is volt találkozása a magyarországi cigánysággal; a cigányok felé felelősséget érző emberek többszörösen megpróbálták nemcsak az egyházak látókörébe hozni a cigánymisszió szükségességét, hanem több helyen többféleképpen (evangelizáció, oktatás, segítségnyújtás) meg is próbálkoztak a misszióval. És természetesen nem titkolt célunk, hogy ezen előzmények felmutatásával bátorítsunk minden olvasót a cigánymisszi- óra, hiszen sok esetben épp csak letett, vagy megszakadt fonalak fölvételéről, összekötéséről van szó... Hisz ahogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, úgy a missziói parancs is változatlan és folyamatos: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet…”