A protestáns cigánymissziós referensek állásfoglalása az integrációs források hatékony fölhasználásáról

Bevezető

Mi, a baptista, evangélikus, metodista, pünkösdi és református egyházak cigánymissziós referensei által létrehozott szakkollégium tagjai hálásak vagyunk azért az egységért, amely közöttünk létrejött. Ez az egység tette lehetővé, hogy összefogva foglaljunk állást a mélyszegénységbe süllyedő cigány honfitársaink megsegítését célzó integrációs források hatékony fölhasználásáról. Széles körű szakmai tapasztalataink és ismeretanyagunk, valamint a cigány nép fölemelkedése melletti elkötelezettségünk jogosít föl bennünket arra, hogy állásfoglalásunkat mind a szakmai közvélemény, mind az illetékes döntéshozók figyelmébe ajánljuk. Javaslataink háttéranyaga természetesen az állásfoglalásunkban rögzített gondolatoknál sokkal kiterjedtebb, de a kezelhető formátum érdekében csak a főbb gondolatokat szerepeltetjük.

A szakmai anyag ismertetésének útja

A protestáns cigánymissziós referensek saját soraikból kijelöltek egy háromfős tárgyaló delegációt, melynek azt a mandátumot adták, hogy a fölkeresett tárgyaló felekkel (KIMM államtitkára Balog Zoltán, Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetői, Országos Roma Önkormányzat vezetői) ismertessék ezt a dokumentumot, konkrét reflexiókat kérve az abban fölvetett kérdésekre, együttműködési javaslatokra. A szakmai delegáció tagjai: Durkó Albert, Hecker Róbert, Landauer Attila. A delegáció arra is fölhatalmazást kap, hogy az Országos Cigány Módszertani és Kutató Központ (CIMOK) által 2012. február 02-án Békésen megszervezésre kerülő, a fenti dokumentumot a szakma széles publicitása előtt véleményező és bemutató szakkonferencián a tárgyaló feleket előadókként meghívja. A protestáns cigánymissziós referensek szakkollégiumának kiemelt célja az, hogy a szakkonferencia előadásaival és kommentárjaival kiegészült publikációt egységes szerkezetbe rendezze, és a döntéshozók számára figyelembe veendő szakmai anyagként rendelkezésre bocsássa.

Problémafölvetések

Problémafölvetés 1:

A jelenleginél sokkal rugalmasabb, a cigány társadalom speciális helyzetéhez, az ott szükséges kompetenciákhoz jobban alkalmazkodó pályázati struktúrára volna szükség. Az integrációs pályázatok eddigi gyakorlatában ugyanis nem csupán az elérendő célokat, és a követendő irányelveket határozzák meg, hanem a végrehajtás módozatait, a bevonandó személyek kompetenciáit is. Ez a szűk, tendenciájában nem a cigány társadalom lehetőségeihez alkalmazkodó kompetencia-katalógus a pályázatok monitoring-szerkezetével egyetemben kontraproduktív jellegű: sok esetben olyannyira apró részletekig leszabályozza a tennivalókat és az előrehaladás mérését, hogy a gyakorlati alkalmazhatóság - ezzel együtt a hatékony segítség – elve súlyosan sérül.

Problémafölvetés 2:

Az integrációs pályázatok ősi problémája a cigányságra vonatkozó statisztikai adatok megbízhatatlan, hiányos volta. Ebből következően sok esetben előfordul az, hogy egy-egy konkrét integrációs program során a pályázati indikátorok eleve statisztikailag abszurd helyzeteket eredményeznek, - hiszen pl. miként fordulhat elő az, hogy egy-egy sikeres pályázati program célterületén sokkal több a programba bevont cigányok számaránya, mint ahogyan az egyébként a KSH vonatkozó adatai alapján lehetséges lenne? Releváns statisztikai kutatások nélkül tehát az integrációs pályázatok társadalmi beágyazottságának adekvát mérése nem lehetséges.

Problémafölvetés 3:

A döntéshozók figyelmét szeretnénk fölhívni arra a káros hatásra, amelyet az integráció, és az antiszegregáció jelszava alatt kivitelezett telepfölszámolási elképzelések jelentenek a cigány és a magyar nemzetalkotó közösség együttélésére nézve. Ezek mögött az elképzelések mögött az a félreértés húzódik meg, mely a cigány szegénységet egyéni, és nem közösségi szegregátumként kezeli. Márpedig a cigány-kultúrában a közösségi együttélés paradigmáiban gondolkodva választják ki lakóterüket, a rokoni kötelékeket előtérbe helyezve. Tudomásul kell tehát venni azt a tényt, hogy a közösségi gondolkodásmódban gyökerező cigányság szociális jellemzője a telepesedés.

Megoldási javaslatok

Megoldási javaslat 1:

Mindenképpen megfontolandó lenne annak a fajta pályáztatási gyakorlatnak a bevezetése, mely a kiíró szintjén a pályázati elvek és célok világos, közérthető megfogalmazásra szorítkozna. Így a pályázó települési közösségek szakemberei a problémák, és a kitörési pontok leírásán túl a kitűzött célok elérésének módját, ütemezését, mérhetőségének rendszerét is önállóan fogalmazhatnák meg. Kiemelt témaként a Tanoda-programot ide soroljuk.

Javasoljuk, hogy az integrációs pályázatok kétkörös rendszerű, un. ötletpályázatok legyenek. Az elsőben a pályázati cél adaptálásának, és a célcsoport elérésének minél innovatívabb megoldásai álljanak a pályázati bírálat homlokterében. A második körben a konkrét pályázatokat csak azok írják meg, akiket az első forduló után nyertesként hirdettek ki. A pályázati mellékletek becsatolására is csupán a második fordulóban, a nyertesek esetében kerüljön sor.

Megoldási javaslat 2:

A nagyobb volumenű integrációs pályázatok finanszírozásának legyen előfeltétele a pályázatban érintett, konkrét célcsoport minél szélesebb körű, adekvát cigány-kutatása is. Ez a fölmérés szigorúan önkéntes alapon történjék döntő módon azok között, illetve azok segítségével, akik – szintén önkéntes alapon – úgy döntenek, hogy cigány identitásukat vállalva vesznek részt az integrációs pályázat célcsoportjának tagjaként. Az előzetes cigány-szociológiai fölmérések kivitelezésére a programok előkészítésének részeként, előfinanszírozással kerüljön sor. Legyen a fölkészülési szakasz szerves része a cigány kérdezőbiztosok kiképezése is, mert az ő segítségükkel sokkal hitelesebb adatokhoz juthatunk. A pályázati során kötelező indikátorként javasoljuk a cigányság legalább 30%-os részvételi kötelezettségének rögzítését. Vagyis: addig ne minősüljenek elszámolhatónak az integrációs pályázatok, ameddig a szakaszunk kiindulópontjában meghatározott adekvát cigány-kutatás adatai alapján a program befejezői között cigányok bizonyítottan legalább 30%-os arányban jelen nincsenek.

Megoldási javaslat 3:

Nem mindegy, hogy ezeket a telepeket felszámoljuk, vagy felújítjuk, modernizáljuk. Ezt az így kialakuló, ma is létező telep-szerkezetet tanácsos egységében kezelni, és organikus fejlődését a pályázati struktúrákban is előmozdítani.

A telep-modernizáció gyakorlati eszköze a telep-középpontba állítandó konténer-közösségi ház, mely egészségügyi és szociális szolgáltatásokat is nyújt. (Pl. egészségügyi szűrővizsgálatokat, mosodát, tisztálkodási lehetőségeket stb. – természetesen cigány és magyar terepmunkásokkal együtt, akik ennek a konténer-közösségi háznak az üzemeltetését felügyelnék.) Javaslatunk szerint a telepi házak modernizációja – különösen a fürdőszoba-beépítés – a másik fontos pályázati célkitűzés. Javaslatunk lényege, hogy a pályázati kiírás tegye lehetővé a családi kivitelezésben beforgatott élőmunkának a ház kivitelezési költségeibe való beszámítását, érdekeltté téve ezzel az épülő ház tulajdonosát a kivitelezés munkájába való bekapcsolódásban. A később részletesen kifejtendő szociális szövetkezeti pályázati projekt keretében dolgozó, korábban ugyanott kiképzett kőművesek ennek a fajta, speciális szociális bérlakás-programnak a beindítása révén újra közreműködhetnének abban, hogy új lakások építésére olcsóbb ajánlatok szülessenek.

A feltétlenül támogatandó pályázati témakörök

  • A közösségi házak. Véleményünk szerint nagyon fontos, hogy a pályázati kiírások ne a legmodernebb EU-s normáknak megfelelő közösségi házak fölépülését preferálják, hanem a szerény költségvetésből kivitelezett lakóház-átalakításokat. Ez a modell szervesen kapcsolódna a cigány népközösség fölemelkedésének zálogaként központi szerepet betöltő oktatáshoz, melynek komplex javaslatcsomagját a következő pontban fejtjük ki.
  • A Tanodák. Javaslatunk szerint a családi napközi mintájára kellene a Tanoda-rendszert átformálni. Mivel a cigány közösségekben a családi kötelékek sokkal erősebbek, mint az individualizálódott magyar társadalomban, ezért ezeket kellene megtámogatni ahhoz, hogy egyfajta családi napköziként működhessenek. Így a költségek is sokkal kisebbek lennének, a házigazdaként működő családok pedig lakhatási körülményeik javításában kaphatnának jól átgondolt, ésszerűen hasznosuló, a tanulási tér egyszerű eszközigényű megvalósításához szükséges támogatást, házaikhoz jönnek ki a gyermekekkel foglalkozó tanárok. A házigazdaként működő bizalmi személyek a közösségben elismert státuszuknál fogva be tudják gyűjteni a tanulási problémákkal küszködő, rászoruló fiatalokat, ezért javaslatunk szerint közösségmegtartó funkciójuk pályázati forrásokból való megtámogatása ennek a megújítandó Tanoda-programnak elengedhetetlen eleme. Ezért kikerülhetetlen a Tanoda-program összekötése a közösségi roma-mentorok tudatos kiválasztásával, képzésével és anyagi támogatásával. Ők lennének azok a személyek, akik világosan körülírt kompetencia-fejlesztési programban vennének részt, és ugyanakkor kötelezettségük lenne a tanodai programban részt vevő fiatalok motiválása, bátorítása. A megreformált Tanoda-programban a fejlesztendő gyermekekre nézve fontosnak tartjuk, hogy ne az országos kompetencia mérés paradigmáit alkalmazzák, mert így pl. olyan kiindulópontok kijelölésére került sor, melyek a funkcionális analfabéták esetében sok esetben még fejlesztési célokként is irreálisak. Ugyanakkor nemcsak a gyermekeket kell képezni, hanem komplexen az egész családot. Ebben a vonatkozásban válik kikerülhetetlenné a párhuzamosan fölvállalt/működtetett felnőtt képzés a következő hangsúlyokkal: vezetőképzés, házasság-gondozást, háztartási ismeretek – beleértve a helyes pénzbeosztás oktatását is. Erre a népfőiskolai rendszerre épülne rá javaslatunk szerint az, amikor a közösségi házak iskolákkal együttműködve tennék kihelyezett oktatási helyszínekként lehetővé a felnőtteknek munka utáni általános és középiskola esti tagozatán való tanulását. A családi napközik párhuzamosan vállalják föl a fölzárkóztatási programokban tanuló szülők gyermekeinek őrzését. Ezt a jellegű, családi napközis komplex képzést javaslatunk szerint normatív támogatási rendszer keretében, nem pedig a kampányszerű pályáztatási kiírások alapján kellene finanszírozni.
  • A kétkezi munka jövedelemszerző képességének visszaállítása. A cigánymissziós tevékenységünk ez irányú tapasztalat-anyaga egyértelmű: a gépesített-automatizált korunk következtében feleslegessé váló munkaerő elsősorban az emberhez méltatlan élet-tékozlásra szabadul föl. Az önellátásra való törekvés kapcsán az éhező családok számának drasztikus emelkedése okán a pályázati finanszírozásból megvalósuló kemence-építést, a sütő-tanfolyam elvégzését és a kenyérsütéshez való alapanyag megvételét részben megfinanszírozó komplex programot kiemelten fontosnak tartjuk. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a farm program, ahol serkentő, a hosszabb távon tervező öngondoskodást, gyümölcsfa-telepítést tartjuk a praktikusabbnak.
  • A szociális szövetkezetek alapításának, menedzselésének ügye. Ez a speciális vállalkozási forma a szociális szolidaritás és az önfenntartó gazdasági rendszerek jogi háttereként hasznosul. Bár hazánkban még igen kezdeti stádiumban, alacsony elterjedtségi fokon áll, előmozdítása révén az integráció gazdasági hajtómotorjaként bizonyíthatja életképességét. Ehhez azonban elengedhetetlen azoknak a kézműves-tevékenységeknek a szociális dimenziójú továbbfejlesztése, melyek szervesen kapcsolódnak a cigány népesség hagyományosan végzett kézműves-tevékenységéhez is. A teljesség igénye nélkül ezek a következők: a fémgyűjtésre-művességre ráépülő használt számítógép kereskedelem, illetve alkatrész-újrahasznosítás; a hagyományos fémművességet a mai technikai tudással ötvöző kovács-, és bádogos-szakma; a zenész-hagyományra épülő roma/cigány könnyűzene-iskolai hálózat és rendezvényszervezés létrehozása, működtetése, valamint a hangszerjavítás; a vályogvetés hagyományaira épülő vályogtégla-, és szalmabrikett-gyártás (utóbbi fűtőanyagként is hasznosul a vályogtégla tartozékán túl), valamint építőipari tevékenység – összekötve folyamatos, finanszírozott szakmásító képzésekkel. A szociális szövetkezetek által működtetett boltokban a közvetlen forrásból származó egyszerűbb, házias élelmiszerek és mezőgazdasági termékek árusítása, a használt bútorok javítása és árusítása, a használt-újrahasznosított háztartási eszközök értékesítése révén a kereskedés és javítás cigány hagyományai élhetnek tovább a szegényebb rétegek javára. Ennek a programnak az országos elterjedése föltételezi a szociális szövetkezetek szakszerű működtetéséhez elengedhetetlen management-tudás és pénzkezelési-adminisztrációs bázis-ismeretek elsajátítását, melynek megtanítása fontos pályázati célkitűzés lehet.
  • A közbiztonság javítása a magyar és cigány nemzetalkotó közösség összefogása révén. Kiemelten fontos területként javasoljuk az olyan polgárőrcsoportok speciális támogatását, melyek megalapításában és működtetésében magyarok és cigányok együtt vesznek részt.
  • A környezetvédelem területe. Az országszerte elszaporodó illegális szemétlerakás kapcsán a magyar és cigány nemzetalkotó közösség összefogásának időszerű, pályázati forrásokból megfinanszírozandó területe lehet a környezetvédelemé, amikor magyarok és cigányok együtt végzik környezetük lomtalanítását-takarítását – a pályázati forrásokból biztosított eszközök segítségével.
  • Az egészségmegőrzés területe. Az egyre romló, sokszor igen szomorú egészségi állapotban lévő cigány lakosság számára az egészségügyi szűrések területe kiemelten fontos. Az egészségügyi intézményektől való ösztönös idegenkedés miatt – és főleg az elmaradott vidékek infrastrukturális alulfejlettsége okán a szűréseket mobil busszal lehetne az elmaradott vidékekre eljuttatni – hasonlóan a Református Egyház által működtetett „Út az Életért” akcióhoz, amikor az egyház orvosai rendszeresen társadalmi munkában járják az ország elmaradott részeit, szűréseket végezve az ott élők számára. Egy ilyen, önkéntesek által támogatott-működtetett egészségügyi szűrő-busz fölszerelése és működtetése fontos pályázati célkitűzés lehet.
  • A művészi tevékenységek köre. Itt a zenei oktatás és tehetséggondozás támogatására kiírandó – erről a szociális szövetkezetekről szóló szakaszban már szóltunk -, pályázatok szükségességére ismét nyomatékkal föl kívánjuk hívni a figyelmet. Végül, de nem utolsó sorban olyan művészek projektjeinek támogatása is fontos pályázati szempont lehet, akik cigányként a magyarok, magyarként pedig a cigányok felé építenek alkotásaikkal tudatosan hidat, hozzájárulva az előítéletek leépítéséhez.