Romák egészségi állapota

Készítette: Gyetvai Gellért, Cigány Módszertani és Kutató Központ 2013

Bevezető

A tanulmány egyik fontos kiindulópontja, hogy a közölt adatok sok tekintetben csak hozzávetőlegesen adnak valós képet arról az etnikumról, amelyről szólni hivatottak. Ennek oka nem az, hogy a hivatkozott források hibás adatokkal dolgoztak volna, hanem sokkal inkább magában az etnikai kutatások sajátságos helyzetében keresendő. Miért? Egyrészt az etnikai típusú adatgyűjtésekben mindig van egy nagyfokú bizonytalanság a teljes képre vonatkoztatva, ugyanis nem vagyunk képesek minden tekintetben és kizárólagos módon meghatározni egy adott etnikum hajszálpontos összetételét. Így minden olyan empirikus vizsgálat, amely egy meghatározott etnikai csoporttal kapcsolatban tár fel adatokat, óhatatlanul csak bizonyos kutatói döntés alapján való kiválasztással lesz képes empirikus adatokat gyűjteni, míg a definíciójából kimaradó, de más megközelítéssel bekerülési esélyes csoporttagok kiesnek a megfigyelhetőség köréből1 (ehhez lásd: Ladányi-Szelényi, 1997, 2010; Alisa et al, 2002; Arkadiev, 1964, 2001; Montalgo, 2005 stb.).

Másrészt 1992 óta törvény tilt2 bármilyen ún. „régi típusú” adatrögzítést, amelyet rendre iskolákban, óvodákban, egyéb frekventált intézményi körökben gyakoroltak – vagyis hogy etnikai alapon adatokat tároljunk (pl. naplószéli bejegyzéseket, születési adatokat stb.). Ennek köszönhetően ma gyakorlatilag nem áll rendelkezésre egyetlen olyan adatbázis sem az országban, amely jó becsléssel szolgálhatna arra vonatkozóan, hogy ki is tulajdonképpen a cigány, vagyis hogy kik alkotják pontosan a mért populációt.

Harmadrészt, ahogy a Delphoi Intézet kutatása3 kimutatja, 2002-ig nem készült országos vizsgálat kifejezetten a romák egészségügyi helyzetére vonatkozóan4. Csak részkutatások, parciális adatfelvételek történtek, amelyek nem tükrözhetik jó becsléssel a reális adatokat a teljes roma népességre vonatkoztatva.

Ennek fényében szükséges rögzítenünk, hogy a közölt adatok a különböző kutatói döntések (vagyis hogy kit tekintenek az aktuális vizsgálatban cigánynak) alapján kiválasztott ún. „részpopulációs”5 vizsgálatok eredményeit tükrözik, megengedve azt, hogy más felmérés keretében akár ezektől eltérő eredmények szülessenek.

Mindazonáltal az adatok így is alkalmasak arra – ahogy látni fogjuk –, hogy elfogadható és jó bizonyossággal kimondható megállapításokat tehessünk.


Lábjegyzetek

1 – Mindez fokozottan vonatkozik az önbevalláson alapuló népszámlálási adatokra. Lásd hivatkozott szerzőkön túl még: Papp Z. Attila – Az etnikai adatgyűjtés módszertana a népszámlálásban. In. Statisztikai Szemle, 88. évfolyam 1. szám. 2010.
2 – A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény szerint különleges személyes adatnak minősül a „faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra (...) vonatkozó (...) személyes adat.” A szenzitív adatok kezelése szigorú garanciális szabályok alapján lehetséges, így csak akkor, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárul, ha az adatkezelés nemzetközi egyezményen alapul, vagy az Alkotmányban biztosított alapvető jogok érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében a törvény elrendeli.
3 – A kutatás 1200 háztartás körében, személyes megkereséssel végzett adatfelvételen alapul, és nem, korösszetétel, települési elhelyezkedés és a települések roma százalékaránya szerint reprezentálja az ország 19 éves kor feletti roma népességét. Érdekesség még, hogy roma kérdezőbiztosokat alkalmaztak, amely így vélhetően a legjobb becslést adja a roma népességgel kapcsolatban. Ehhez lásd még: Gyetvai Gellért – Etnikai kutatások módszertani megközelítései - és dilemmái. 2013. CIMOK tanulmány. Forrás: www.cimok.hu
4 – A Delphoi Intézet felhasznált kutatása (lásd irodalomjegyzék) a következő kismintás vagy éppen parciális kutatásokról számol be, mint jól közelítő anyagokról: (Puporka Lajos-Zádori Zsolt: A magyarországi romák egészségi állapota. NGO tanulmányok, 2. szám. Világbank Magyarországi Regionális Képviselet. 1999. Ezen kívül 2002-ben egy borsod megyei vizsgálat mutatta ki a romák egészségügyi helyzet, magas halandósági arányai és a szegénység közötti szoros összefüggést. (Babusik Ferenc – Papp Géza: A cigányság egészségügyi állapota. /Szociális, gazdasági és egészségügyi helyzet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében./ Esély, 2002/6). továbbiakat lásd még az irodalomjegyzéket. Részben ide sorolható még a Kemény István és mtsai által végzett több kutatás is (1971, 1993, 2003), ill. a kapcsolódó kiadványok, írások egy része.
5 – Rész, még abban az esetben is, ha országos reprezentatív adatfelvételről van szó, mivel az előzőek fényében minden esetben feltételeznünk kell, hogy kisebb-nagyobb rész mindig kimarad az adatgyűjtés során.