Az általános kép

Solymossy József Bonifácz az Egészségügyi Minisztérium 2002-es egészségügyi kutatására hivatkozva 25 pontot6 sorol fel a romák egészségügyi problémáival kapcsolatban, az olyan általános megállapításoktól, mint „A cigányság körében végzett kutatás alátámasztja, hogy a romák egészségi állapota kedvezőtlenebb a nem romákhoz viszonyítva”, egészen „A depressziós tünetegyüttes valamilyen fokozata a romák 75%-át érinti” megállapításokig. A hivatkozott tanulmányok mindegyike súlyosként, tragikusként definiálják az elemzett csoport egészségi állapotát. Az ezredforduló utáni adatok minden elemükben drasztikus eltérést, negatív tendenciákat mutatnak. Ezek után nézzünk néhány adatot, miként is néz ki a sokak által tragikusként lefestett csoport helyzete. Kezdjük a legjellegzetesebb és legsokatmondóbb táblázattal!
1. ábra – Az egyes betegségarányok (%), valamint a roma népesség
felülreprezentáltsága (szorzó) egyes betegségcsoportokban7
teljes
népesség
romák szorzó
Vakság, csökkentlátás 0,9 13,3 15,5
Vashiányos anémia 0,9 13,4 14,7
Tbc, tüdőcsúcshurut, gümőkór 0,3 3,8 12,9
Süketség, csökkent hallás 0,8 6,1 7,4
Asztma 1,4 9,3 6,6
Gyomor-, nyombél-, gastrojejunális fekély 3,0 17,1 5,7
Deformáló hátgerinc-elváltozások 2,2 8,9 4,1
Pajzsmirigybetegségek 1,4 4,0 2,8
Ischaemiás szívbetegségek 8,6 16,4 1,9
Daganatos betegség 2,0 3,4 1,8
Átmeneti agyi keringészavarok 1,5 2,5 1,6
Spondylopathiák (gerincbetegségek) 6,6 9,7 1,5
Csontritkulás 3,3 4,5 1,4
Idült alsó légúti betegségek 3,5 4,3 1,2
Pszichoaktív szerek okozta
mentális és viselkedészavarok
1,0 1,1 1,1
Hipertónia 22,0 21,0 1,0
Diabetes mellitus 5,8 5,2 0,9
A máj betegségei 2,3 1,5 0,7
Cerebrovascularis betegségek 2,9 1,7 0,6
Mentális és vis. zavarok (nem organikus) na. 14,1 na.

A táblázat alapján nem tűnik túlzásnak a korábbi megállapítás, miszerint a romák egészségi állapota igencsak rossz életkilátásokat tár elénk. A vizsgált betegségek (betegségcsoportok) közel felénél, azaz nyolc esetben a romák felülreprezentáltsága több mint kétszeres. Mindössze a megfigyelt problémák egynegyedében van hasonló vagy jobb egészségügyi helyzet. A vakság, csökkentlátás (15,5), vashiányos anémia (14,7) és a tbc, tüdőcsúcshurut, gümőkor 12,9-szeres felülreprezentáltsága igen figyelemre méltó különbségeket mutat. Azonban a süketség, csökkent hallás 7,4-szeres, az asztma 6,6-szoros, gyomor-, nyombél-, gastrojejunális fekély 5,7-szeres, a deformáló hátgerinc-elváltozások 4,1-szeres, ill. a pajzsmirigybetegségek 2,8-szoros egyébként igen nyomasztó túlsúlya is katasztrofális egészségi mutatóként értelmezhető. Jól látszik, hogy a betegségek (betegségcsoportok) döntő része olyan problématípusokból kerül ki, amelyek egyértelműen és közvetlenül összefüggésbe hozhatóak életmód és életkörnyezeti gyökerekkel (szív- és érrendszeri betegségek pl. TBC, gyomor- és bélbetegségek, asztma stb.). Mindezek egyértelműen együtt járnak a rövidebb élet rosszabb minőségével, az arányaiban (de akár nominálisan is) hosszabb betegségperiódussal az élet végén, vagyis az életminőségi kilátások csökkenésével is. És még ha azt is hozzáteszem, hogy mindez egy olyan nemzet esetén fellelt viszony, amely az európai összehasonlításokban maga is igen rosszul szerepel az ilyen típusú egészségügyi összehasonlításokban, akkor a probléma még súlyosabb. 2007-ben pl. a legalacsonyabb életkilátásokat a nyugat-európai országokban Dániára számították, ekkor itt 78,1 év volt a várható élettartam (nemi bontás nélkül), miközben hat EU országban már 80 év felett volt ez a szám8. Ugyanekkor Magyarországon csupán 73,3 év volt az átlagos élettartam. A romák életkilátásai azonban mintegy 10 évvel még a magyar adatokat is alulmúlják9. Vagyis a helyzet – ha modern mércével nézzük – még annál is rosszabb, mint ahogy elsőre látszik. Bár minden tekintetben alkalmas összehasonlításra alkalmas kutatásról nem számolhatunk be, egy 1978-as adatsor némi betekintést enged azzal kapcsolatban, hogy a helyzet vajon jobb vagy rosszabb volt korábban, amiből némi további következtetés és megerősítés adódik azzal kapcsolatban is, milyen okok állnak elsősorban a tragikus állapot mögött.

2. ábra – Hét vezető halálok Magyarországon, Szabolcs-Szatmár megyében
és a szabolcsi romák körében 1978-ban (Bodnár, 1984 alapján) %-ban10
Halálok Magyarország Szabolcs Romák
Szívbetegségek 39,9 41,9 22,1
Daganatok 25,2 18 4,7
Agyérbetegségek 18,8 20,8 6,3
Baleset 6,9 6,3 4,2
Bronchitis, tüdőtágulat, asztma 4,6 3,9 2,6
Influenza és tüdőgyulladás 2,1 3,5 5,3
Késői magzati halálozás (perinat. mort.) 2,2 3,1 6,3

A kutatás eredetileg rangsorolta az előforduló halálokokat, és jól látszik belőle, hogy legalábbis Szabolcs három mért járásában a halálokok igen nagy eltéréseket mutatnak a romák és a két összehasonlítási populáció között. Fontos még tudni, hogy míg a szabolcsi mintában 1,9%-kal az italozás egyik indikátoraként is használt májcirrózis arány a 9. helyen került be (az országos mintában a hetedik volt), addig a roma mintában nem kapott helyet az első tizenegy helyezés között. Ezek szerint a (mért) romák egészségügyi helyzete igen jó volt az országos adatokhoz és a szabolcsi mintához képest. De legalábbis nem mutat olyan rossz morbiditási adatokat, mint az első táblánk. Sőt egyes esetekben, és fontos esetekben!, kifejezetten jobb állapotokról, jobb egészségi helyzetről számol be. Hiszen szívbetegségek, daganatok, valamint agyérbetegségek esetén nagyságrendekkel jobb mutatóik vannak a mért romáknak, mint akár a megyei, akár az országos adatok által képviselt populációnak. (Persze közben ne feledjük, hogy ez egy igen kis területre kiterjedő kutatás, amely korántsem reprezentálhatja a teljes roma sokaságot. Azonban ennek ellenére figyelemre méltó, és óvatos következtetések tehetőek a használatával.) Egy másik, morbiditási struktúrát vizsgáló kutatás (Puporka-Zádoni, 1998) 1978-as adatai11 sem mutatnak általánosságban annyira drámai képet, mint a 2002-es adatok, sőt.

3. ábra – Morbiditási arányok, romák és nem romák 1978 Ormánság
(Puporka-Zádoni, 1998 alapján)12(%)
egy főre jutó
megbet. cig.
egy főre jutó
megbet. nem cig.
Fertőző és élősdiek okozta betegségek 9,9 7,8
Légzőszervi betegségek 30,3 25,1
Keringési rendszer betegségei 6,2 10,1

A kutatás 17 területe közül a többi 14 esetén gyakorlatilag nincsenek igazán különbségek, sőt egyes esetekben (mint pl. elmezavarok) a romák adatai jobbak, máskor teljesen megegyeznek a nem romákéval. De még a nagyobb különbségek esetén sem oly mértékű az eltérés, ahogy azt jelenleg regisztráljuk. Mindez pedig arra enged következtetni – még ha óvatosan is –, hogy rossz egészségi állapotának az okai a viszonylagosan közeli múltra vezethetőek vissza. Mindazonáltal egy óvatos megjegyzés azért szükséges: egy valamit nem tudunk, hogy az előző rendszer elhíresült szegénység- és romapolitikája mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy az adatok ilyenek legyenek (kérdés, mennyiben tükrözik az országos valóságot13). Éppen ezért fel kell tenni a kérdést: lehetséges, hogy ilyen drasztikus változás álljon be a romák egészségügyi helyzetében egy emberöltő alatt? Vannak-e olyan magyarázó változóink, faktoraink, amelyek értelmes feleletet kínálhatnak arra, hogyan romolhatott ilyen mértékben a romák egészségügyi helyzete ily rövid időintervallumban? Sajnos a kérdésre csak hipotetikus válaszaink vannak, mivel összehasonlító elemzésekre nincs módunk a rendelkezésre álló adatokból. Úgy vélem azonban, hogy jó bizonyossággal elfogadhatjuk azt a feltevést, miszerint – esetleges kozmetikázás ide, kozmetikázás oda – a romák életesélyei és az egészségi állapota drasztikusan romolhatott a rendszerváltozás után, annak következtében. Egyrészt erre számos utalás, adat áll rendelkezésre14, másrészt egy ilyen drámai változás nélkül aligha magyarázható ekkora eltérés miden enyhítő körülmény számbavétele után sem, amely ennyire szakadékszerű különbségeket produkálhatna. Mert míg az életkörülményeik (különösen a hatvanas évek nagy telepfelszámolási programjai után) a korábbi rendszerben jól közelítettek (közelíthettek sok helyen) a magyar átlaghoz (főleg átlag falusi, kisvárosi), addig a ’90-es években gyakorlatilag oly mértékben kinyílt a „társadalmi olló”, hogy a legtöbb roma mára csak az ún. underclass15 rétegekben kap helyet – lásd a következő részt. Vagyis feltételezhetjük, hogy a munkahelyek elvesztése, ezzel a jövedelmi hátrányok radikális változása, romlása, ennek következtében a lakhatási helyzet rosszabbodása, a táplálkozási szokások jövedelmi korlátok miatti romlása stb., a tulajdonképpeni perifériára szorulás logikus következménye, hogy a korábban nem annyira rossz, sőt egyes helyeken jobb egészségi állapot drasztikusan leromlott. Ehhez pedig bőven elegendő volt egy emberöltő, hiszen mindez már egyes emberek életén belül is radikális változásokhoz, életminőség-romláshoz vezethet. Így, bár folyamatában nem vagyunk képesek a morbiditási adatok változását, ekképpen a populáció egészségügyi mutatóinak leromlását követni, széles a szakirodalma annak, hogy milyen okokra vezethető vissza a romák manapság hírhedten rossz egészségi helyzete. Ezek az okok pedig visszavezethetőek az előbb említett rendszerváltáskori változásokra.


Lábjegyzetek

6 – Egyenlőség, egészség és a roma/cigány közösség, p. 28-29. További adatok – lásd irodalomjegyzék. 7 – Forrás: A szegénység csapdájában 52. oldal. Az egyes betegségek gyakoriságát a könnyebb értelmezhetőség okán a „szorzó” sorrendjében tüntettük fel és nem a KSH hivatalos sorrendjében. 8 – Spanyolország, Hollandia, Franciaország, Svédország, Olaszország, de Anglia is 79,9 évvel alulról szinte eléri ezt a szintet. Lásd: Józan Péter: Halálozási viszonyok és életkilátások a 21. század kezdetén a világ, Európa és Magyarország népességében. Egyéb adat: lásd irodalomjegyzék. 9 – Doncsev 2000b:24) – idézi Prónai Csaba a hivatkozott írásában. 10 – Idézi Simon Dávid a hivatkozott írásában. Lásd irodalomjegyzék. 11 – Uo. 12 – Uo. Baranyai felmérés, módszertani ismertető nélkül (!) 13 – És itt most nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy a kutatók pl. szándékosan meghamisítottak adatokat, azért, hogy a kép szebb legyen a valóságosnál, hanem pl. elképzelhető, hogy a kiválasztásnál nem átlagos, nem reprezentatív populáció lett a kutatók vizsgálati tárgya, amely így aztán jobban megfelelt az adott elvárásoknak. Mindezt természetesen nem tudhatjuk, és nem vádolhatunk senkit tudatos „melléfogással”, de mint feltételezést, azért muszáj számba venni. 14 – Lásd pl. Ferge Zs.: A rendszerváltás nyertesei és vesztesei, ill. Dupcsik Csaba: A magyarországi cigányság története (egyéb adat lásd irodalomjegyzék). 15 – Oláh József szerint „elmondható, hogy az európai társadalmakban a romák állandóan a társadalmi, politikai és gazdasági ranglétre legalsó lépcsőfokán állnak, csak a kirekesztés mértékében és módszereiben volt változás” (lásd hivatkozott írás 205. oldal).