A kiváltó tényezők

Rossz lakhatási és lakáskörülmények, kilátástalan foglalkoztatási viszonyok, iskolázottsági problémák és ezzel kapcsolatos esélyek, az egészséggel kapcsolatos hibás attitűdök (ebben gyakran említve a romák hagyományait, szokásait, egészségképét, egészségüggyel kapcsolatos attitűdjeit, illetőleg az egészségügy attitűdjeit a romákkal kapcsolatosan stb.)18, hogy csak a legfontosabb olyan tényezőket vegyük számba, amelyek rendre megjelennek a magyarázó okokként a romákkal kapcsolatban, amelyek hatása aztán a betegségek gyakoribb előfordulási aránya és a rossz életkilátások. Lássunk tehát néhányat a legfontosabb kiváltó tényezőkből!
4. ábra – A telepszerű körülmények között élők és az általános populáció gazdasági-társadalmi helyzete
(Kósa Zs., 2006:21 alapján)19
Korosztály
százalékában
Telepszerű körülmények
között él
Általános populáció alsó
jövedelmi kvartilisében
Általános populáció
18-29 30-44 45-64 18-29 30-44 45-64 18-29 30-44 45-64
csak alapfokú
végzettség (%)
73 80 87 43 44 50 16 17 29
aktív dolgozó (%) 17 22 11 18 40 24 62 79 53
havi átlagos
ekvivalens
jövedelem (euro)
170 160 159 143 146 150 332 307 300
egyszobás
lakásban él (%)
11 12 15 17 15 15 8,7 7,5 6,4

A kutatás egyrészt egy olyan megközelítése a roma kutatásoknak, amely módszertanilag jól igazolhatóan jelentős roma réteget foglal magában, másrészt éppen arról a rétegről mond sokat, amely a romák között a legrosszabb környezetei és szociális viszonyok között kénytelen élni. Azonban – természetesen – nem a teljes roma populációt fedi le, mivel a romák jelentős része ma már nem él telepi körülmények között, miközben olyanokat is magába foglal, akik nem feltétlenül roma származásúak, de mint „lecsúszott rétegek” telepi körülmények közé kerültek. Babusik Ferenc adatai alapján20 a cigány lakosság 44,7%-a él elkülönülten, ezen belül nagy hányad pedig kifejezetten telepen. Azonban a hivatkozott parlamenti összefoglaló21 szerint még 2003-ban is a cigányság 39,9%-a községekben él, és majd később látni fogjuk, hogy ezek sokszor igen kis községek, rengeteg hátránnyal, ami joggal bír bennünket arra a következtetésre, hogy a cigányság több mint fele ma is rosszabb körülmények között kénytelen élni, mint az egyéb lakosság jelentős része, illetőleg sokan telepen. Ezt erősíti, hogy 73-87%-uk csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik, mindössze 11-22%-uknak van munkája, és minden 9-10-dik olyan lakásban, házban él, amely csupán egyszobás. És bár a jövedelmi értékeik némileg jobbak a alsó kvartilis vonatkozó jövedelmi adatainál, egyrészt kérdéses, hogy a jövedelmi számok ilyen mértékű eltérése mennyiben tükrözi a valóságos helyzetet (lévén a valós jövedelmi helyzet mérése mindig kérdéses), másrészt érdemes figyelni arra is, hogy az alsó kvartilis jelentős része is lehet éppen cigány származású, csak éppen már nem él telepi körülmények között – vagyis bizonyos kritériumok mellett jelentős etnikai átfedést lehet vélelmezni, ami gyengíti az összehasonlíthatóságot. Ami viszont vitathatatlan, hogy az alsó jövedelmi kvartilis (vagyis a legszegényebb negyed) és a telepi körülmények között élők igen nagymértékben hátrányos társadalmi és szociális helyzetben vannak az ország általános populációjához képest. Ez pedig meglátszik többek között az egészségi mutatóikon is. Érdemes a jövedelmi adatokat megnézni reprezentatív roma adatokon is.

5. ábra – Egy főre eső jövedelem roma és nem roma családokban, 200322
  Egy főre eső jövedelem (Ft)
Roma családok 41,5%-ban 14 999 alatt
Roma családok 20,2%-ban 15 000-19 999 között
Roma családok 19,6%-ban 20 000-29 999 között
Roma családok átlagában 20 852
^ KSH által számított létminimum szintje alatt ^
Roma családok 18,8%-ban 30 000 felett
Össztársadalmi átlag 60 000

A táblázat hangsúlyosan nem a kereseteket, hanem mindennemű jövedelmet vesz számba, vagyis a szociális juttatásokat (nyugdíj, családi pótlék, segély stb.) és minden egyéb jövedelmet is. A cigánynak minősített háztartások 56%-ban pedig egyetlen olyan személy sem élt a vizsgálatkor, aki munkajövedelemmel rendelkezett volna. A KSH által számított létminimumot gyakorlatilag a cigány háztartások 82%-a nem érte el, mintegy 62%-ban pedig a jövedelem az össztársadalmi átlagnak csupán egyharmadára rúgott. Márpedig ilyen jövedelmi és lakhatási mutatókkal nehéz elképzelni egy tudatos létformára épített egészségi helyzetet. Hiszen a rossz lakhatási viszonyokkal általában egy sor egyéb hátrány is jár (mint pl. komfortosság hiánya, egészségtelen lakókörülmények, túlzsúfoltság stb.), illetőleg az ilyen típusú lakások, házak gyakran olyan területekhez kapcsolódnak, amelyek egyébként is hátrányos helyzetűek.

6. ábra – A teljes népesség és a romák település típusok közötti eloszlása23
  Teljes népesség (%) Romák (%)
Budapest 19,5 9,1
Vidéki város 42,5 30,4
Község 38,0 60,5
Ebből 2000 fő alatti település 16,8 40,0
1000 fő alatti település 7,8 20,0
Ebből: Dél-Dunántúl aprófalvaiban 20,9 52,5
Északi régió aprófalvaiban 12,1 22,9
Keleti régió aprófalvaiban 5,2 16,2

A táblázat jól mutat rá arra a hátrányra, ami a cigányság jelentős részét a lakhely következtében ér(het)i. Gyakorlatilag annak a 60,5%-nak, akik községekben élnek, a több mint 91%-a olyan elmaradott területeken lakik, amely az ország legelmaradottabb területeinek számít. Munkanélküliség, rossz lakáskörülmények, a lehetőségek hiánya az oktatásban és egyéb területeken, egészségügyi ellátás hátrányai, nehéz hozzáférhetősége, rosszabb közlekedési viszonyok és még sorolhatnánk, milyen hátrányok között élik az életüket. A már hivatkozott parlamenti dolgozat szerint a teljes roma lakosságból így mintegy százezer van különösen nehéz helyzetben, mivel egyszerre sújtja őket a szegénység, a magas betegségarányok, illetve, hogy lakóhelyén nem jut feltétlenül azonnali orvosi segítséghez, amikor erre szüksége lenne. És ezek elsősorban ezekre a térségekre jellemző megállapítások.

7. ábra – Iskolázottsági adatok Magyarországon (KSH, 2001) – 15 évnél idősebb lakosságra
összes (%) kevesebb
mint 8 oszt.
8 osztály szakma
érettségi nélkül
érettségizett felsőfokú végzettség
országos 11,2 33,8 18,6 25,4 11,0
roma 39,1 50,1 7,6 2,4 0,7

Az iskolázottsági adatok jól mutatják azt a hátrányt, amit a romák többek között a munkaerőpiacon ma magukkal hoznak. Gyakorlatilag 10-ből kilenc romának ma nincs piacképes végzettsége. Kérdéses továbbá az is, hogy a szakmával vagy/és érettségivel rendelkezők csoportja olyan végzettséggel rendelkezik-e, amely elősegíti az elhelyezkedést. Úgy vélem, hogy nem feltétlenül. Így már a két hatás, a lakóhelyi és iskolázottsági hátrányok önmagukban is nehéz helyzetet teremtenek, amely aztán mély nyomot hagy azokra a körülményekre és potenciális lehetőségekre, amely esetleg egy egészségesebb életmód felé ösztönözné a vizsgált csoportot. Hiszen az említett körülmények gyakorlatilag a szegénység melegágyai, ami magával hozza legtöbbször az egészségtelen életlehetőségek, kilátások szinte minden elemét. Ezek után az sem lehet meglepő, hogy míg az ország munkaképes lakosságának több mint 56%-a dolgozik, addig a 2001-es felmérés szerint a romák között csupán 16,7% a foglalkoztatotti arány. Természetesen ezek az okok csupán egy részét képezik az igen összetett problémának. Egyéb tényezőket is számba lehetne venni, mint a romák egészségfelfogását, az egészségügy attitűdjeit a romák irányában stb., amelyek mind-mind további magyarázatokkal szolgálnak a helyzetre, azonban a dolgozat szűk határai ennek kifejtését nem teszik lehetővé.


Lábjegyzetek

18 – Kósa Zsigmond 2006, Lakatos Szilvia et al 2007, Lehti, A. – Mattson, B 2001 19 – Az elemzés az OLEF 2003 1000 fős almintájának és a teljes országos mintának az elemzésére épül. Az alminta adatai Borsod, Hajdú és Szabolcs megyék viszonyait tükrözik. 20 – Babusik, 2005. 21 – A magyarországi romák XXI. század eleji társadalmi helyzete – név nélkül, 2001. (Egyébiránt úgy tűnik, hogy a Kemény-féle kutatások irodalmából dolgoztak a szerzők ebben az esetben.) 22 – Kemény-Jankay-Lengyel, 2004 alapján, idézi Dupcsik, 2009. 23 – Havas-Kemény-Kertesi, 1998 alapján.