Konklúzió

Összefoglalásként elmondható, hogy bár a romák hajszálpontos száma, aránya nem adható meg, és bár kevés olyan kutatás zajlott, amely kifejezetten ezt a populációt, annak egészségi állapota mérését célozza meg, elég sok adat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kimondhassuk, a romák egészségi helyzete általában jelentősen rosszabb mára az ország többségének egészségi helyzetétől. Ennek oka sokféle és összetett lehet (morális és társadalmi egyaránt, illetőleg azok valamilyen arányú keveréke), azonban megállapítható, hogy minden összefüggés és felelősségrendszer után is a fő tényezőt az a fizikai és szociális környezet adja, amely közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy a helyzet vagy konzerválódjon, vagy esetlegesen még rosszabbra forduljon. Ebbe a kategóriába tartozik így a szegregált vagy kevéssé szegregált, de hátrányok sokaságát hordozó lakóhely és lakókörnyezet, az iskolai végzettségek nem releváns foka, az egészségügyi ellátórendszer hozzáférésének korlátai, a rossz jövedelmi viszonyok, az ezekből fakadó rosszabb táplálkozási szokások és lehetőségek, illetőleg a részben ezekből következő kevésbé tudatos életmód. Összességében és ezek összefüggésében a roma populáció mára lényegesen rosszabb helyzetbe került, mint egy emberöltővel ezelőtt. Ennek oka vélhetően az, hogy míg a rendszerváltás után fokozatosan javultak a magyarországi lakosság életkilátásai, egészségügyi helyzete, addig a romák a rendszerváltás nagy veszteseiként egyre rosszabb helyzetbe jutottak, így az olló, ami a két részpopulációt jelképezi, egyre inkább szétnyílik. Vagyis míg a magyar lakosságnak egyre jobbak lesznek az életkilátásai, addig a romák egyre inkább távolodnak ettől a potenciáltól.