Mi közöm nekem a cigányokhoz?

A visszatekintés olykor hasznos is lehet. Hátha a mostani Tükör ezen keresztül teljesíti a feladatát: többeket elindít a cigányok felé! A lap nyolc évvel ezelőtti indításakor több olyan „érzékenyítő” cikk jelent meg, amivel szerettük volna megalapozni a lap létjogosultságát, küldetését: sokakat felszabadítani a cigányok közti szolgálatra. Ilyen megfontolásból jelenik meg most egy hasonló irányultságú írás. A közelmúltban fejlécváltozás is történt. Az új fejléc értelmezését folytatjuk. Reménységünk szerint a két cikk találkozása találkozik az Úr akaratával és találkozik az olvasók jó tetszésével, egyetértésével is…

A cigánymisszió létjogosultsága

Évszázadokon keresztül a cigányoknak csak periférikus találkozása volt a keresztény egyházakkal, az utóbbi néhány évtized viszont radikális változást hozott ezen a téren. A mostani Tükör egy minden bizonnyal sokakat megérintő megközelítéssel a cigánymisszió létjogosultságára irányítja a figyelmet: miként látják maguk a cigányok az egyházak feléjük fordulását. Hálásak vagyunk az alább közölt bizonyságtételekért, és az életükről bátran valló Krisztus-követő cigány testvéreinkért.

Mire tanít a Tükör fejléce?

A Tükör ebben az évben új fejlécet kapott, melynek megalkotásáért Balogh Tibor cigány grafikusművésznek lehetünk hálásak. Az általa készített írásban a születési folyamatba avatódhatunk be, a lapot szerkesztők írásai pedig az egymástól függetlenül megfogalmazott értelmezési lehetőségek lenyomatai, melyek két folytatásra feltétlenül ösztökélhetnek. Egyrészt a bennük világra jött üzenetek megvalósítására buzdíthatnak sokakat, másrészt kedvcsinálók lehetnek további értelmezésekhez.

Az aratnivaló sok, de a munkás kevés

Cigánymissziót bemutató lapunk mindezidáig számos bizonyságtételt, interjút, beszámolót hozott gyülekezeteink elé. Ebben a számban olyan írásokat olvashatunk, amelyek olvasóinkat is hívják a szolgálatra, a cigányság felé fordulásra. A Lukács 10,2 igevers alapján kérjük, Urunk, küldj munkásokat az aratásba, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés…! Az itt megjelenő szükségletek, imakérések, a szemléletváltásra és cselekvésre hívás érintsék meg a szíveket, és Urunk Lelke állítson újabb munkásokat a szolgálatba a cigányok között.

Tiszta szívet teremts bennem

Az 51. zsoltárban Dávid király követendő példaként megélt mély bűnbánatával és megújulás utáni vágyódásával találkozunk. Bűneink beismerése, megvallása, a kegyelmes Istenhez intézett fohász megbocsátásért, a megtisztulás, a szabadulás öröme nyomán fakadt dicsőítés a gyermek és az Atya őszinte szeretetkapcsolatát jeleníti meg. Ennek nyomán tükörbe nézhetünk, megvizsgálhatjuk magunkat, hogy milyen a szívünk állapota, amikor Istentől kérünk, és amikor választ várunk, kapunk.

„…Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!…” – ezen gondolatok mentén szervezett különleges cigánymissziós találkozóba nyerhetnek betekintést olvasóink a TÜKÖR mostani számában. Isten családjához tartozókként áldás és öröm egy közösségben tanulni, formálódni, dicsérettel és hálaadással fordulni Teremtőnk felé. Tehetjük ezt bárhol, ahol Jézus nevében gyűlünk össze, cigányok és nem cigányok….

Keresztény roma gyülekezetek Magyarországon – általános jellemzők

Készítette: Gyetvai Gellért

A célcsoport (amely a cigányság és a kereszténység metszéspontjában foglal helyet) szociológiai mintázatainak feltárása fontos információkkal szolgál a cigányság többséghez való közeledése tekintetében, mivel bizonyos feltételezések szerint1 és az eddigi tapasztatok alapján úgy tűnik, hogy e közösségek, illetőleg annak tagjai, fontos változásokat élnek át, az integrációt2 elősegítő jellemzők válnak tulajdonságaikká. E mintázatok empirikus feltárása még nem történt meg – hitéleti mintázataik, az itt kialakult közösségi mintázataik és pl. e kettő viszonya stb. Úgy tűnik, hogy az alapvető ismérvek feltárása hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy akár a cigány integráció tekintetében később fontossá váló összetevőket, összefüggéseket ismerjünk meg. Erre pedig azért is van szükség, mivel pl. Hablicsek László (1999) előreszámításai szerint 2050-re minden hatodik munkavállalási korú fiatal cigány származású lesz (lehet) Magyarországon – vagyis a kérdés nagyon is releváns. Másrészt, ahogy Messing Vera megfogalmazza: „…kialakulóban van egy új roma/cigány identitás, egy erős öntudattal és etnikai azonossággal rendelkező generáció, melyről a többségi tudomány és politika nemigen vesz egyelőre tudomást. Az identitás és a közösség alakulásának e folyamata pedig mindenképpen vizsgálatra érdemes” (Messing, 2006:220). E meghatározás (új identitás, amely roma identitás, erős öntudattal és etnika azonossággal3) az előzetes feltáró munka alapján jól illeszthető a vizsgált populáció tagjaira – még ha ez csak egy is a lehetséges kialakuló identitások között.

Fraser a Cigányok című könyvében (2006) a pünkösdi mozgalom kapcsán valami olyasmire hívja fel a figyelmet, amely korábban nem nagyon jelenik meg a cigánysággal kapcsolatos szakirodalomban. A magyarországi cigánykutatások (különösen az antropológiai és néprajzi) jellemző megállapítása, hogy a cigányság inkább csak külsőleg, érdekből vette fel a környezete vallását, annak belső tartalmát már kérdéses, hogy mennyiben tette magáévá, vagyis hogy a vallásuk, ha van is, inkább csak álarc4. Az 1950-es évektől ez az érv gyengülni látszik (Fraser, 2006), miután a pünkösdi evangéliumi mozgalom egy máig tartósnak látszó és növekedésre képes hatást fejtett ki először Franciaországban, amely aztán gyakorlatilag egész Európára átterjedt. Magyarországon is elindulnak a missziók a ’70-es évek elején, főleg a pünkösdi mozgalmak hatására5. Majd láthatjuk, hogy főleg a ’90-es évektől kiteljesedni kezdő pünkösdi cigánymissziós mozgalom, amely még így is csak csírája volt a mostani állapotoknak és folyamatoknak, mára intenzív növekedésnek indult – és mára már nem csak a pünkösdi mozgalmak fejtik ki hatásukat. A különböző felekezetek sorra fedezték fel maguknak a cigány kisebbséget mint speciális célcsoportot6, amelyet mostanra túlhaladta az alulról szerveződő cigánymissziós törekvéseket, amely sokáig jellemezte a mozgalmat, és egyre több helyen átveszi az irányítást az egyház7. Mára több egyháznak van saját romamissziós referense, rendszeresen tartanak cigány missziós konferenciákat, illetőleg koordinálnak egyre több kutatást a témában (a Magyar Pünkösdi Egyház után – Evangélikus, Katolikus, Református, Metodista, Baptista, de egyéb egyházak is bekapcsolódtak a munkába).

Összefoglalva elmondható, hogy a téma kutatása időszerűvé vált. Ehhez megfelelő történelmi távlat és relatíve jól körülírható, vizsgálható populáció áll a rendelkezésre – lásd később.

Elméleti háttér
Ki a cigány?

A cigányság tekintetében a feltáró munkánkban azt a definíciót tettük magunkévá, amely szerint cigány az, akit a környezete – gyakorlatilag a gyülekezete, annak vezetősége, illetőleg az egyház vezetése – cigánynak tart (és maga is elismeri cigány származását). Ennek oka leginkább az, hogy a többi klasszikus besorolási lehetőséget8 jelen esetben elégtelennek tartom. Mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy felkerestünk minden lehetséges gyülekezetet (egyházakat és azok vezetőit, mások által ajánlott lelkészeket, roma misszióval foglalkozókat, vezetőket és önkénteseket), és a gyülekezetek, egyházak, illetékes lelkészek vagy segítők ítéletére hagyatkoztunk, akik meghatározták, hogy mely gyülekezeteket tartanak roma gyülekezeteknek. A kérdés minden esetben az volt, hogy vannak-e ún. cigány vagy részben cigány gyülekezetek az egyházban, illetve olyan gyülekezetek, amelyeknek legalább 10%-a roma, és a kisebbségi populáció legalább 10 fős.

Ki a vallásos?

Mivel a vallásszociológia mindeddig nem tudott állást foglalni abban, hogy mi a vallás „lényege” (Tomka 1988, Hegedűs 2000), másrészt a vallásszociológia többnyire a vallást szélesebb, általánosabb megközelítésekben tárgyalja9, fontos a kutatásban tisztázni, hogy milyen vallásosságot tekintünk vallásosnak (tulajdonképpen kereszténynek) szempontjaink szerint.

A kutatás több ok miatt sem volt képes általános cigány vallásosság vizsgálatára, így megközelítésünkben kifejezetten a jól körülírható gyülekezeti vallásosságot vettük célkeresztbe. Azokat a gyülekezeteket vettük be a felmérésbe, amelyek nem népegyházi gyülekezetek tagjai10, illetőleg azokat a gyülekezeti tagokat számolhattuk be egy gyülekezet tagságába, akik megkeresztelt gyülekezeti tagok11, és legalább kéthetente rendszeresen járnak is a hétvégi alkalmakra. Olyan roma vagy vegyes csoportokról van tehát szó, akik önmagukat gyülekezetként definiálják, mégpedig keresztény gyülekezetként. Lényeges, hogy ezek formális közösségként értelmezik önmagukat (valamilyen szintű hivatalos önkormányzattal, amit a felekezetük ruház rájuk, ha nem csak egy autonóm gyülekezet – lásd később), és megkülönböztetik magukat a saját informális csoportjaiktól is (imacsoport, missziós csoport, házi csoport stb.).

Így többnyire a neo-protestáns gyülekezetek kerültek bele a vizsgálatba. Ennek legfőbb oka, hogy a kutatás későbbi fázisában fontos szempont a közösségi-vallási hatás mérése a cigányság életére, és mivel az egyházközségi szervezetként működő gyülekezetek esetén ez kevésbé nyilvánvaló, illetőleg gyakran szinte nem is beszélhetünk ilyen értelemben közösségi csoportról12, e kritériumoknak ott nem tudtak eleget tenni – ezért kimaradtak a vizsgálatból13.

A feltárás menete

A gyülekezetek felkutatása több szálon történt. Olyan hivatalos adatbázisokat, kutatásokat használtunk kiindulópontként (Török 2004, NAV 2011 stb.), amelyek hozzáférhetőek voltak a keresztény felekezetek elérhetőségei, neve tekintetében. Másrészt az Országos Cigánymisszió (OCM)14 szervezésében lezajlott cigány gyülekezetek találkozóit használtuk fel az adatgyűjtésre. Ennek kapcsán 2012-ben az országban négy helyen tartott az OCM ilyen találkozót, ahol rendre megjelentek az adott területről az ismert, vagy éppen aktuálisan elért cigánygyülekezetek (legalábbis a jelentős részük). Gyakorlatilag az így megismert adatok segítségével ún. hólabda módszerrel gyűjtöttük össze a kritériumoknak megfelelő gyülekezeteket.

A Nemzeti Adó- és Vámhatóság 2011-es közzétételében és a parlament számára készült beszámoló szerint az előző évben 187 felekezet jogosult az 1%-os adófelajánlásra, és ugyanennyi számára ajánlottak fel 2011 év elején részesedést.15 A 2007-es Oktatási és Kulturális Minisztérium által kiadott egyházak hivatalos listája 168 db. felekezetet tartalmaz16. Török Péter 2004-ben kiadott könyve 144 db. felekezetet sorol fel. Egyes források pedig még több felekezetet ismernek. Az Apológia Kutatóközpont ugyanakkor több mint 300 vallást ismer az országban17.

Összesen 102 keresztény felekezet bizonyult segítőkésznek, azok közül, akiket elértünk (mivel nem mindegyik volt elérhető, ami önmagában is sok bonyodalmat okozott).
Összesen 51 felekezetet találtunk, amelyekben cigány gyülekezetek jöttek létre. Egy részük sosem volt bejegyzett közösség; közöttük van, amelyik csupán egyetlen gyülekezetet hozott létre, míg mások akár 5-7 közösséget is alakítottak, és jelenleg is újabbak alakításán dolgoznak. Ennek fő oka, hogy az alulról szerveződés volt az egyik legjellemzőbb születési módjuk, esetleg nem egyházi státuszú kezdeményezésből születtek (többször magánszemélyek személyes elhívatásából, akik döntően roma származásúak), máskor bejegyzett egyházakból kiszakadt lelkészek, misszionáriusok hozták őket létre.
Összesen 168 gyülekezet felelt meg a kritériumoknak, amelyek megyei megoszlását az 1. ábra szemlélteti. A feltárt populáció létszáma mintegy 6500 fő, illetőleg egy nehezen becsülhető, talán kb. 2-3 ezer fős csoport található katolikus, református gyülekezetekben18, akiket viszont a jelen vizsgálatba nem tudtunk bevenni.

1. ábra – Gyülekezetek elhelyezkedése megyénként (vaktérkép)

Egyes felekezetek kifejezett kérésére nem adhatok közzé olyan adatokat, amelyekről egyértelműen meghatározhatóak a vallási felekezetek és a gyülekezeteik pontos elhelyezkedése. Így kénytelen vagyok vaktérképen szemléltetni a megoszlást (ahol a pontok összeérnek, ott a gyülekezetek azonos településen helyezkednek el). Jól látszik, hogy a gyülekezetek sűrűbb megjelenése leginkább Heves és Szabolcs megyére jellemző, ahogy az is látszik, hogy bizonyos megyékben egyelőre nem találtunk roma gyülekezeteket, amelyek a populációba kerülés feltételinek megfeleltek volna. Azonban tudni érdemes, hogy a gyülekezetek egy része kifejezetten rejtőzködő. Az elmúlt év feltárási tapasztalatai azt támasztják alá, hogy várható további gyülekezetek felbukkanása – még ha korlátozott számban is. Úgy becsülöm, hogy további 3-5 gyülekezeti csoporttal számolhatunk még az elkövetkezőkben, amely mintegy 10-15 gyülekezetet is jelenthet19. Vagyis nem a bejegyzett egyházak, hanem a be nem jegyzett gyülekezetek, felekezetek területe bővülhet még. A 2. ábra ugyanezt számszerűen jelenteti meg.

2. ábra – Gyülekezetek darabszám szerinti megoszlása

A keleti országrész, annak is az északi-északkeleti területének túlsúlya jól kivehető. Szabolcs megye pedig önmagában is kiemelkedik. Ahogy az is megemlítendő, hogy bár Borsod romák lakta területei a legjelentősebb roma populációval rendelkeznek az országban, a gyülekezetek között mégsem foglal el vezető helyet, csupán a negyedik a megyék rangsorában a gyülekezetek számát illetően. Ugyanezt láthatjuk százalékosan is a 3. ábrán.

3. ábra – Gyülekezetek százalékos megoszlása megyénként

Vas, Zala és Nógrád megyében nem találtunk gyülekezeteket. Azonban ez nem jelenti feltétlenül, hogy nincsenek is, de ezt jelenleg nem tudjuk. Fontos megemlíteni, hogy a 2011-es egyházi törvény20 komoly problémát jelentett az adatok összegyűjtésében, mivel a felekezetekben jelentős feszültségeket, így sokszor ellenállást generált. A roma gyülekezetek egy részére eddig is az autonóm, néha rejtőzködő, magának való lét volt a jellemző, belügyként kezelték az életüket, néha bizonyos félelmek miatt éppen az államtól – amelyet csak megerősített az új egyházi törvény. Más gyülekezetek – akik eddig egyházi státusszal bírtak –, kiesve a meglévő pozícióból, sokszor minden külső megkeresést elutasítóan kezeltek, néha attól való félelmükben, hogy az adataik eljuthatnak a minisztériumba, vagy egyéb „(nem) illetékesekhez”21. Nem véletlen, hogy minden erőfeszítésünk ellenére is egy év kellett ahhoz, hogy a most közzétett adatokat véglegesíteni tudjuk – azzal a megjegyzéssel, hogy tudvalévő, már a leírás pillanatában is változhattak22. Az elmúlt egy év alatt, miközben a gyülekezeteket felmértük, tudomásunk szerint három korábban megismert gyülekezet már megszűnt. Ezeket már nem is szerepeltetjük a térképeken.

4. ábra – Gyülekezetek roma tagság szerinti megoszlása

Összevetve a gyülekezetek megoszlását a tagság megoszlási térképével, jól látszik, hogy viszonylag nagy eltérések lehetnek a gyülekezetek és a tagság megoszlása között. Szabolcsban nagyobb gyülekezetek vannak, aminek következtében a gyülekezetek arányához képest közel 7%-ponttal magasabb a tagság aránya, ezzel még jelentősebb súlyra téve szert a vizsgált populációban. Borsod szintén felfelé tér el a maga mintegy 6%-pontjával, illetve nagyobb eltéréseket láthatunk még Heves, Békés és Csongrád megyében.

Már csak az a kérdés, hogy mindez hogyan viszonyul a teljes magyar roma populációval összevetve. Az 5. ábra ennek megismeréséhez nyújt segítséget.

5. ábra – Magyarországi romák becsült megoszlása Hablicsek 2007:28 szerint (*Budapest ebből 11,25%)

Megyékre vetítve jól látszik, hogy nem azonos a romák egyes megyékben képviselt aránya és az általunk feltárt populáció megoszlása, vagyis nem feltétlenül ott sűrűsödnek a gyülekezetek elsősorban, ahol a romák sűrűsége a legjellemzőbb. Az eltéréseket jól szemléletei a 6. ábra.

6. ábra – Gyülekezetek létszámarányos megoszlása hogyan aránylik az ismert megyei megoszláshoz
(Hablicsek László 2007-es becsléséhez)

Jól látszik, hogy bár van bizonyos természetes összefüggés a romák elhelyezkedése és a gyülekezetek létrejötte között (ahogy el is várható), időnként megyei szinten komoly eltérés tapasztalható a roma populáció jelenléte és a gyülekezetek súlya között. Somogy, Pest, Heves és Szabolcs megye kifejezetten eltér a várt értékektől, hiszen vagy jelentősen alulreprezentált, vagy komolyan felülreprezentált a gyülekezetek létszámaránya a roma lakossághoz képest. És akkor még nem ejtettünk szót pl. Nógrád megyéről, ahol gyakorlatilag egyáltalán nem találtunk roma gyülekezetet, miközben az ország roma lakosságának 5,36%-a itt lakik.

Ennek legfőbb oka az eddigi tapasztalataink alapján az, hogy a roma gyülekezet létrejötte nagyban attól függ, hol tudja megvetni a lábát egy olyan közösség, amely ilyen típusú misszióban elhívást érez. És mivel a létrejött gyülekezetek aktivitása nagy, várható, hogy az eltérés egyelőre nem hat a kiegyenlítődés felé – még akkor sem, ha tudjuk, hogy egyes egyházak tudatos roma missziós programmal igyekeznek elérni a még el nem ért területeket, mivel az újonnan alakult missziók megerősödése lassúbb folyamat, mint a meglévők fejlődése. Másrészt tudjuk a vizsgálatból, hogy a meglévő gyülekezetek köré mintegy két-háromszor annyi misszió tartozik, amelyek egy része várhatóan néhány éven belül új gyülekezetté szerveződik.

A 7. ábra a területi elhelyezkedés egy másik fontos tényezőjét tárja fel.

7. ábra – Roma gyülekezetek településtípus szerinti megoszlása

A gyülekezetek több mint fele községekben helyezkedik el. Kemény és munkatársai kimutatása szerint23 2003-ban Budapesten a cigányság 10,4%-a élt, az egyéb városokban 49,7%, és 39,9% lakott községekben24. Eközben a gyülekezetek létszámadatai alapján a keresztény romák mindössze 4,8%-a található a fővárosban, 42,2%-uk egyéb városokban, és az országos adatokhoz képest jelentősen több, 53% a falvakban, községekben. Ezek az adatok alátámasztják a korábbi megállapítást, miszerint a gyülekezetek nem feltétlenül az alapján jönnek létre, hogy hol találjuk nagyobb mértékben a cigányságot.

A továbbiakban fontos kérdést tár fel a 8. ábra a vallási típus szerinti besorolás arányainak megmutatásával.

8. ábra – Roma gyülekezetek vallási típus szerinti megoszlása

Tapasztalataim alapján sokaknak kínálja magát a megállapítás (legtöbbször a romáknak is!), hogy „persze, hiszen a cigányok temperamentumának jobban megfelelnek a karizmatikus gyülekezetek”. Azonban ezzel a megállapítással azért érdemes óvatosnak lenni. Egyrészt azért, mert ennyi adat kevés ahhoz, hogy de facto megállapításokat tehessünk összefüggésekre, másrészt egyéb lehetőségekkel is számolni kell. Tény pl., hogy a karizmatikus gyülekezetek voltak leginkább élenjárók a cigány gyülekezetek szervezésében, vagyis náluk alakult ki legelőször az a nyitottság, amely a romák befogadását eredményezte. Ebben az összefüggésben a helyzet akár lehet szimplán történelmi állapot is, függetlenül a temperamentumtól, mivel aki hamarabb kezd el egy munkát, könnyen lehet, hogy az első időben (mivel történelmi távlatként ez még az első időszaknak számat) a legtöbb gyülekezetet hozza létre. Mindezt szükségesnek láttam tisztázni, kifejezve azt is, hogy egyelőre csak egy bizonyos keresztmetszeti tényt tudunk konstatálni, összefüggések határozott képviselete nélkül. Viszont azt is látni kell, ismerve a nagy egyházak templomainak kiüresedő tendenciáját, vonzásuk elvesztését, és számolva azzal, hogy a legtöbb cigánymissziós törekvés a karizmatikus gyülekezetek részéről ismert, tudva, hogy egy-egy gyülekezet akár még 1-3 misszió kezdeményezője a környezetében, a megoszlás akár tendenciózussá is válhat.

A 9. ábra abban enged betekintést, hogy az így létrejött gyülekezetek nagyság szerint hogyan oszlanak meg.

9. ábra – Roma vagy részben roma gyülekezetek nagyság szerinti megoszlása (fő tól-ig)

A gyülekezetek 61,3%-a legfeljebb 49 fős (a legkisebb tízfős), közel negyedük tartozik az 50 és 99 közötti létszám-kategóriába. A helyzet részben annak köszönhető, hogy a roma gyülekezetek nagy része még fiatal. Másrészt a kisegyházak jellemzői gyakran éppen a relatíve kisebb gyülekezetek (éppen a gyülekezeti-közösségi létükből fakadóan). Eközben persze szép számmal találhatunk közöttük 100 fős tagság feletti közösségeket is. Ezek egy része teljesen roma közösség, míg mások egy korábbi (akár több mint 100 éve működő, mint pl. a Terézvárosi Adventista Gyülekezet) gyülekezetbe integrálódott roma csoport. A legnagyobb gyülekezet, amit találtunk 600 fős, amelynek mintegy 150 fős roma tagsága van a gyülekezet önbevallása szerint.

És végül egy fontos kérdés maradt tisztázatlanul: hogyan oszlanak meg a gyülekezetek összetétel szerint. Ezt mutatja meg a 10. ábra.

10. ábra – Roma gyülekezetek összetétel szerinti megoszlása

A közösségek több mint fele tehát teljesen roma. Jellemző még, hogy a vegyes gyülekezetek esetén 22%-ban olyan közösségről beszélünk, amely gyülekezetekben a romák aránya legalább fele a tagságnak, és csak a többi esetben találtunk olyan gyülekezeteket, amelyek kevesebb, mint 50%-os roma tagsággal rendelkeznek. Vagyis a gyülekezetek többsége inkább a roma többségű közösségekből kerül ki. Időnként azt találtuk, hogy egyes gyülekezetek, amelyek nem teljesen roma közösségek, csak néhány nem roma taggal rendelkeznek – pl. egy hodászi gyülekezet mintegy 200 főjéből csak két nem romáról számoltak be25. Durkó Albert26 személyes beszámolójában elmondta, hogy általában jellemző, hogy ha egy gyülekezetben a romák száma eléri a 15-20%-ot, érdemes külön gyülekezetet szervezni a részükre, akár a régebbi mellé. Vagyis mindez akár felfogható egy tudatos elkülönítő (jó értelemben) folyamatként is. Másrészt több olyan gyülekezetet ismertem meg, amelyet romák hoztak létre romáknak, és a tagsága azért nem teljesen roma, mert később nem romák csatlakoztak a gyülekezethez. De a vegyes gyülekezetek léte időnként annak köszönhető, hogy eleve vegyes házasságok tagjai kapcsolódnak be a gyülekezeti életbe, magától értetődően vegyessé téve a gyülekezeteket.

Konklúzió

Jelen tanulmány egy hároméves kutatás első fázisába engedett betekintést, megmutatva, hogy mára jól regisztrálhatóan és növekvő sokaságot mutatva számolnunk kell a cigányság egy olyan szegmensével, amely eddig alig-alig létezett, amelynek megismerése fontos lehet, és amely akár érdemes mondanivalóval egészítheti ki eddigi ismereteinket a roma populációról. A kutatás másrészt azért fontos, mert a szociológiának azon ritka pillanataihoz tartozik, amikor úgy végezhet megfigyeléseket, hogy egy társadalmi változás még csak kialakulóban van (mivel jelen esetben még erről beszélhetünk). Úgy vélem, a megfigyelt közösségek számban és létszámban is növekedni fognak az elkövetkezendő években, egyre jelentősebb hatást fejtve ki a cigányság életére, segítve a létrejöttét egy erős öntudattal és etnikai önazonossággal rendelkező roma csoportnak. És talán segítve a roma populációt abban, hogy az társadalomba való szorosabb betagolódás útját sokan a vallási, keresztény csoportokon keresztül találják meg.

Irodalom

  • Fraser, A. (2006): A cigányok. Budapest: Osiris Kiadó
  • Hablicsek L. (1999). A roma népesség demográfiai jellemzői, kísérleti előreszámítás 2050-ig. Budapest: KSH. Népességtudományi Intézet
  • Hablicsek L. (2007): Kísérleti számítások a roma lakosság területi jellemzőinek alakulására és 2021-ig történő előrebecslésére. Budapest. Demográfia 50/1.
  • Kemény I.- Janky B.- Lengyel G. (2004): A magyarországi cigányság 1971-2003. Budapest: Gondolat Kiadó és MTA Kisebbségkutató Intézet
  • Majsai V. (2010). A cigányok vallási nyelvezete. Forrás: http://www.kethanodrom.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=238:ciganyok-vallasi-nyelvezete&catid=65:kulturaciganysag&Itemid=86
  • Matykó K. (2008): Megjelent a Magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek című kiadvány. Forrás: kurir.katolikus.hu/hirek/megjelent-magyarorszagi-egyhazak-felekezetek-vallasi-koezoessegek-cimu-kiadvany.
  • Messing Vera (2006): Gondolatok Rogers Brubaker: Csoportok nélküli etnicitás c. műve kapcsán. Régió 2006/4
  • NN. (2007): Magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek 2007. Budapest: Oktatási és Kulturális Minisztérium
  • NN. (2011): Kimutatás a 2010. évi Szja 1%-ának a 2011. évi adózói rendelkezéséről az egyházak és a kiemelt költségvetési előirányzatok számára a felajánlott összeg szerint csökkenő sorrendben: Forrás: nav.gov.hu/data/cms226637/17_melleklet_OGY_2011.pdf .
  • NN. (2012): Tájékoztató a Magyar Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottsága részére a személyi jövedelemadó 1+1 %-áról tett rendelkező nyilatkozatok feldolgozásának 2011. rendelkező évi tapasztalatairól. Forrás: http://nav.gov.hu/data/cms226616/ogy_tajekoztato.pdf
  • Török P. (2004): Magyarországi vallási kalauz 2004. Budapest: Akadémiai Kiadó
  • Vekerdi J. (1982): A magyarországi cigány kutatások története. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék
  • apologetikus (2013)

A szerzőről:

Gyetvai Gellért szociológus, Phd. hallgató, SOTE Mentálhigiéné Intézet.
Tudományos munkatárs: Cigány Módszertani és Kutató Központ
Szent Lázár Alapítvány igazgatója
Elérhetőségek:
e-mail: gyetvaig@caesar.elte.hu.
Tel.: 30/664-3176

Összefoglaló

A tanulmány egy hároméves kutatási periódus első évének a végén egy olyan populációt mutat be, amely a roma nemzetiség és a keresztény vallási gyülekezetek metszéspontjában található. A jelenség fontosnak tűnik, mivel azt látjuk, hogy a roma felekezetek megalakulása segíti a létrejöttét egy erős öntudattal és etnikai önazonossággal rendelkező csoportnak, amely a társadalomba való szorosabb beilleszkedést is segíti. A téma új, nem csak azért, mert maga a vizsgált sokaság is alig egy emberöltővel ezelőtt kezdett kialakulni, hanem azért is, mert hasonló vizsgálat eddig az országban nem történt. A kutatás két dolog miatt tűnik fontosnak: Egyrészt a cigánysággal kapcsolatos integrációs/asszimilációs változásokhoz tud adalékkal és esetleges javaslatokkal szolgálni. Másrészt azon ritka pillanatokhoz tartozik, amikor a szociológia egy társadalmi változást annak kialakulása közben vizsgálhat.


Lábjegyzetek

1 – Majsai Virág Eszter szociolingvisztikai kutatása első hipotézisében éppen ezt fogalmazza meg: „a vallási formanyelv minden környezetben sajátos módon fordítódik le” (Majsai, 2008).

2 – Vagy asszimiláció. Jelen tanulmányban nincs mód a részletes kifejtésre, azonban látni kell, hogy az integrációs vagy asszimiláció kérdés gyakran kritikus pont e kérdésben. Bár sokan szívesebben használják az integráció szót – ahogy én is – a romák beilleszkedésével kapcsolatban, néha úgy tűnik, inkább csak egy „politikailag korrektebb” meghatározással igyekszünk élni, miközben az elvárt jelenség inkább (és sokszor a megfigyelt is) az asszimiláció.

3 – Az egyik legfontosabb jellemzőként említhető a karakteres megtért cigány kép, amit nagyon határozottan és büszkén képviselnek. A megtérés folyamatát tudatos és komoly előrelépésnek érzik, az egész cigányságra kiterjesztendően üdvös útnak látják – nem egyszer elhangzik köztük, hogy ez a cigány felemelkedés és beilleszkedés útja. Ezzel egy időben a cigány identitásuk a legtöbb esetben erősödik. Vagyis egy erős keresztény-cigány identitás jön létre. Ritkábban megfigyelhető jelenség, hogy a kereszténységüket a cigányság és nem cigányság közötti elfedő, falakat ledöntő tulajdonságként értelmezik. Volt gyülekezet, ahol azért nem tudtunk kérdőíves lekérdezést folytatni, mert a gyülekezet a cigányok megtérése után nem hajlandó ilyen alapon semmilyen különbséget tenni, nem akar tudomást venni etnikai kérdésekről.

4 – Ehhez lásd különösen Vekerdi József A magyar cigánykutatások története c. írását (továbbiakért lásd irodalomjegyzék)

5 – A legkorábbi általam ismert utalás 1971-ből való – Szabados Zoltán lelkész személyes közlése alapján.

6 – Folyamatosan kérdések és vita tárgya, hogy lehet-e speciális csoportként kezelnünk a cigányságot. A speciális definíció talán csak abban az értelemben megengedhető, hogy egy olyan csoportról van szó, amelytől sokáig mintha a missziót valamilyen meg nem magyarázható okból távol tartották volna.

7 – Református Cigánymissziós Tanács megalakítása 2010-ben, a protestáns cigánymissziós referensek köre megalakulása 2011-ben, Dúl Géza kinevezése cigánypasztorációs referenssé a Katolikus Egyházban 2002-ben, Cigány Módszertani és Kutató Központ megalakulása 2011-ben stb.

8 – Az önbesorolásos lekérdezések (mint első számú módszer) számos példáját adták annak, mennyire leszűkíti a megközelítést az a lehetőség, hogy „kibújhat” a válaszadó a „cigány-bélyeg” alól. Másrészt a beszélt nyelv alapján (második módszer) történt besorolás más irányba torzítja a felmérést, mivel pl. a magyarországi romungrók között ma már alig beszélnek cigány dialektusokat. A leggyakoribb módszer az utóbbi évtizedekben (Keményék 1971-es vizsgálata óta) a valamilyen külső személy (kérdezőbiztos, helyi lakosok, helyi szervek stb.) által történő besorolás.

9 – Vagyis a keresztény kontextuson kívül is.

10 – Ennek oka, hogy a népegyházi vagy másképp egyházközségi logikában a populáció meghatározása szinte lehetetlen, hiszen a gyülekezetek egyházak által besorolt tagjai, a ténylegesen járó tagok és a vallásos tagok bár alkotnak bizonyos közös halmazt, a három terület között inkább a nagy átfedetlenség jellemző, így csak nagyon rugalmas kritériumok szerint értelmezhető egy vizsgálathoz. Ugyanakkor pl. az Evangélikus Egyházban, de pl. a Görög Katolikus Egyházban is vannak olyan gyülekezetek, amelyek megfelelnek a kritériumoknak, ezért ezeket ideszámoltuk.

11 – A keresztségi, tagsági kritérium esetén az adott egyház által elfogadott keresztségi módot fogadtuk el.

12 – A közösségi csoportok az egyházközségi logikára építő felekezeteknél inkább másodlagos csoportként (ha a gyülekezetet elfogadjuk elsődleges csoportnak) jelennek meg: pl. cserkészet, kórus, imacsoport, bibliakör stb. Ezek aztán lehetnek formálisak és informálisak is.

13 – Gyakorlatilag alig lehetséges egy olyan populációt körülrajzolni (legalábbis a mostani vizsgálat szempontjai szerint), amelyben a népegyházi gyülekezetek és a kifejezett és bizonyos értelemben zártabb közösségekként értelmezhető, általában neo-protestáns gyülekezetek egyaránt vizsgálhatóak, anélkül, hogy módszertani problémák ne jöjjenek elő. Ennek legfontosabb oka éppen a már említett közösségi lét. Míg a kisegyházaknál többnyire a gyülekezet és a közösség sok tekintetben egyként értelmezhető, az átfedés nagy, majdnem teljes is lehet, addig a népegyházi felekezetek esetén a gyülekezet leggyakrabban egy egész település, miközben a gyülekezeti (tényleges) közösség ennek csupán egy kisebb része. Vagyis a gyülekezet és a gyülekezeti közösség között nagy eltéréseket találunk – mind létszámban, mind egyéb tekintetben, vagyis kicsi az átfedés.

14 – A Magyar Pünkösdi Egyház cigánymisszióért felelős, annak minél hatékonyabb végzéséért létrehozott önálló jogi szerve. Egyébiránt alapítója és fenntartója a Cigány Módszertani és Kutató Központnak, amely a kutatást finanszírozza.

15 – Forrás: nav.gov.hu/data/cms226637/17_melleklet_OGY_2011.pdf (2013).
Lásd még: http://nav.gov.hu/data/cms226616/ogy_tajekoztato.pdf (2013).

16 – Csepregi András, az Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője szerint ugyanakkor a lista korántsem teljes. Címlistájukon ugyanis csupán azok a szervezetek szerepelnek, amelyek az elmúlt esztendőre hitéleti, és az azzal összefüggő tevékenységek folytatására jogosultságot szereztek, illetve az adóból származó 1%-os felajánlással élhettek (előző évben közülük 143 jutott ilyen módon pénzhez), ingatlanrendezési ügyük volt, vagy támogatásért folyamodtak a titkársághoz. Az előző kiadás még körülbelül harminccal több vallást sorolt föl, és bonyolítja a helyzetet, hogy további kétszáz olyan is van még, amely az APEH-től technikai számot kapott ugyan, de az adófelajánlásokból nem származott bevétele – forrás: http://kurir.katolikus.hu/hirek/megjelent-magyarorszagi-egyhazak-felekezetek-vallasi-koezoessegek-cimu-kiadvany

17 – Forrás: www.apologia.hu (2013)

18 – Dúl Gézával való megbeszélésünkön 15 olyan települést soroltak fel, amelyekben a Katolikus Egyháznak vannak cigánymissziós gyülekezetei. Amelyek azonban nem feltétlenül a templomi gyülekezethez kötődnek, mivel – elmondásuk szerint – náluk a cigánymisszió nem kifejezetten gyülekezeti, hanem inkább oktatásközpontú, ami a gyülekezeteken nem hagy esetleg (még) nyomot. Ezek sem szerepelnek a mostani kimutatásokban. A Református Egyház adatait csak a Landauer Attilával (Váli István Roma Szakkollégium) és Dávid Eszterrel (református lelkész) való beszélgetéseink alapján próbáltam megbecsülni, pontos kimutatásokat nem kaptam.

19 – Nem számolva a meglévő felekezetek új gyülekezeteit, mivel azok a maguk természetes gyülekezetnövelő munkája miatt várhatóan további közösségeket hoznak létre. Ezt támasztja alá az is, hogy a meglévő gyülekezetek mellett néha akár 4-5-ször több gyülekezeti kezdeményt találni – imacsoportokat, missziókat, házi csoportokat, amelyek többsége még nem megkeresztelt tag.

20 – 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról.

21 – Gyakorlatilag egyes gyülekezetek illetéktelenként kezeltek mindenkit, aki nem másik cigánygyülekezetből, vagy esetleg nem hasonszőrű gyülekezetből érkezett és érdeklődött. Nem csak elutasítóak voltak időnként, de ellenségesek is egyes helyeken (bár a többségre azért ez nem volt jellemző). A legtöbb esetben ezek a gyülekezetek nagy szegénységben és visszautasításban élnek (a város, falu általában elutasítja a támogatásukat), megszokták, hogy senkire nem számíthatnak. Erőteljesen jelenik meg a ti és mi dichotómia, leginkább a velünk és ellenünk értelemben. Vagyis e magatartásuk gyakran tapasztalatok útján kimunkálódott gyanakvás – ami talán néha túlzásnak tűnik, de csak a kívülálló szemében. Mások a megkeresésre befogadóan reagáltak, de később mégis elutasítóak lettek. Esetleg később minden előzetes nélkül elzárkóztak – ezek oka nem derült ki biztosan.

22 – Éppen a tanulmány írásával egy időben semmisítette meg a 2011-es egyházi törvény számos fontos passzusát az Alkotmánybíróság, ami kérdéses helyzetet hozott létre több lényeges kérdésben a státuszukat vesztett egyházakkal kapcsolatban, aminek a jogkövetkezményeit jelenleg még nem ismerjük.

23 – Kemény és mtsai, 2004:17.

24 – A KSH kimutatása alapján ugyanebben az évben 17% volt Budapest, 48% az egyéb városok, és 35% a községek részesedése a roma populációból – azonban tudnunk kell, hogy miközben a KSH az önbevallásos módszert, addig a Kemény-féle kutatás a külső „szakértő” módszerét alkalmazta, ezért térnek el az adatok.

25 – Találtam olyan gyülekezetet, ahol mindenki romának vallja magát, de amikor elmentem, kiderült, hogy 3-4 fő – szerintem – nem roma. Amikor szembesítettem ezzel őket, kiderült, hogy tényleg nem roma származásúak, de romához mentek hozzá, már évtizedek óta a telepen élnek, és inkább tartják magukat romának, mint nem annak.

26 – MPE Országos Cigánymisszió (MPE OCM) – a Magyar Pünkösdi Egyház által létrehozott missziós központ – vezetője

A keresztény cigány közösségek szociológiája

Készítette: Gyetvai Gellért és Rajki Zoltán (2012)

A téma indoklása és előzmények

Az ismert cigánykutatások jobbára nem vagy csak érintőlegesen foglalkoznak azokkal a kérdésekkel, amelyek a vallásos cigányság szociológiai leírására lehetnének alkalmasak. Ebből kifolyólag időnként vagy alkalmatlan adatokból igyekeznek hipotetikus következtetéseket levonni1, vagy akár téves következtetésekre is jutnak2. Eközben kutatási részeredmények és egyéb tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy bizonyos körülmények között a vallásos cigányság vallási kötődése erős és tényleges integrációs út is lehet. Hipotézisem szerint ráadásul a nem roma keresztény csoportokhoz képest e sokaság sajátos jegyeket is hordoz3, amelynek vizsgálata önmagában is indokol egy ilyen kutatást. A kérdés fontosságát tovább hangsúlyozza Kolosi Tamás (2007) előreszámításai4, amely szerint 2050-re minden negyedik munkába lépő munkavállalási korú fiatal cigány származású lesz (lehet) Magyarországon. Eközben máig kérdéseket vet fel, milyen integrációs utak, lehetőségek adódnak a cigányság számára, amelyen keresztül levetkőzhetik stigmatikus jelenüket, hogy „teljes értékű”5 tagjaivá váljanak a társadalomnak?

2008-2009-ben empirikus reprezentatív kutatást végeztünk Békés városában, amelyben a cigány integrációt vettük górcső alá, és azt igyekeztünk felderíteni, mennyiben hasonult ténylegesen a megfigyeléseink szerint viszonylag jól integrált roma népesség élete az ún. többségi társadaloméhoz. Egyik fontos – bár nem reprezentatív, így csak újabb hipotézisek felállítására alkalmas – tanulsága volt a kutatásnak, hogy azok a cigányok, akik valamilyen erős vallási kötődésről számoltak be, nagyobb valószínűséggel szereztek magasabb iskolai végzettséget, mint akiknek nem volt ilyen kötődésük, illetőleg egyéb integrációs mutatóik is magasabb értékeket vettek fel (munkahely, anyagi, kulturális, lakóhely stb.). Ez vezetett aztán oda, hogy megfogalmazzuk feltételezésünket, miszerint az erős vallási közösségi kötődés fokozza (fokozhatja!) az integrációs hatást. Egyéb tapasztalatok is azt támasztották alá, hogy a közösségi meghatározottság, erős vallási-közösségi befolyás gyakran magasabb iskolai végzettségekkel is párosul6 – amit a közösség hatásának tudhatunk be (a kutatás során felvett interjúk is ezt támasztották alá). Ennek oka részben (és nem kis részben) az, hogy az erős közösségi háttér (különösen, ha vallási – lásd később) gyakran kiszakítja a hagyományos szocializációs környezetből a cigányokat, ráadásul sok esetben már gyermekkorban, és mivel az erős vallási közösségi kötődés gyakran az élet minden területére hatással van, helyettesíti azt egy új, már egész más összetevőkből álló szocializációs környezettel (illetőleg az ilyen típusú integráció gyakran jár vegyes házasságokkal is, amely tovább erősíti a hatást). Saját kutatásunk szerint az előbb elmondottak inkább bizonyulnak igaznak a kisebb vallási közösségek esetében. Ennek több oka lehet. A kis vallási közösségekben pl. – egyéb érvényesülési lehetőség időnként szűkösen lévén – a tanulás kínálkozik elérhető mobilitási csatornának, ráadásul egyes vallási közösségek a saját lelkész és diakónusképzésükben is preferálják időnként a cigány származást (küldetéstudatukból fakadóan). Másrészt az ún. gyenge kötések felkínált lehetőségében fejtik ki kihatásukat, amely a kisebb vallási közösségek „családias-testvéri” közösségekben gyakorlatilag magától értetődő időnként.

Ezeket a megállapításokat erősíti Rajki Zoltán 2001-es népszámlálási adatok alapján készített tanulmánya7, amely szerint a kisebb vallási közösségek tagjai szignifikánsan magasabb arányban rendelkeznek felsőfokú iskolai végzettségekkel, mint a populációban egyébként jellemző. A szerző rámutat, hogy társadalmi érvényesülés lehetőségét meghatározza a felsőoktatásban való részvétel, és ez a felfelé vonzó erő húzóerőként hat az ilyen közösségekbe becsatlakozott, annak integráns részévé vált romákra is.

Harmadik fontos előzményként említhetjük Frasernek a vallásos cigánysággal kapcsolatban tett megállapításait, miszerint, bár általános vélekedés, hogy a cigányság többnyire inkább csak felvette a környezete vallását, annak belső tartalmát már kérdéses, hogy mennyiben tette magáévá, eközben az 1950-es években mintha más kép kezdett volna kirajzolódni, első körben Franciaországban, majd később Spanyolországban, haladva fokozatosan Anglia majd Kelet-Európa felé (Fraser, 2006). A pünkösdi evangéliumi mozgalom máig tartósnak látszó és növekedésre képes hatást fejtett ki8 (bár ennek belső, vallási tartalmát tudomásom szerint még nem mérték empirikusan). Hasonló következtetésre ad lehetőséget Tesfay Sára kutatása9, illetve Fülpesi és Kiss kutatásai is, amelyek azt mutatják, hogy a cigány közösségek képesek értékek tényleges átvételére, illetőleg integrációs készségüket gyökeresen képes megváltoztatni10.

Miért érdemes tehát a népesség e szeletét kutatni?

  1. A csoport szociológiai elemzése eddig még nem történt meg. Országos reprezentatív kutatások zajlottak leginkább (amelyek célja a beilleszkedési lehetőségek céljából a populáció teljességére vonatkozó leíró adatok begyűjtése volt), ezért Keményék is többször tesznek rá említést, hogy a részterületek feltárása fontos lenne.
  2. Az integrációban társadalmilag kiemelt kérdésekre adhatunk bizonyos válaszokat egy olyan csoport esetén, amelynek integrációja egyre fontosabb kérdés.
  3. Mások által már részben feltárt keresztényi és közösségi összefüggéseket tudunk empirikusan igazolni (vagy nem) – mint pl. hogy erősebb integrációs hatást érhetünk el keresztény közösségi hatásokkal.

Eddigi roma kutatások (vázlatos áttekintés)

Bár a roma kutatásoknak viszonylag széles spektrumát (idői és megközelítési síkon is) ismerheti meg a kutató, a vallási (vagy szűkebben keresztény vallási) és roma szavak együttes használatára alig van utalás. Az első cigány kutatás (vagy talán inkább kutatási előzmény) viszonylag korai az országban: 1753-54-ben Wáli István nevéhez kötődik, amely több tekintetben is fontos kiindulópont nem csak a magyar, de a nemzetközi kutatásoknak máig is: Wáli ugyanis a hollandiai tanulmányai alkalmával figyelt fel arra az azóta több tekintetben igazolt tényre, hogy a cigányok szókincse indiai származásra utal11.

Később Vekerdi József nyelvi, életmódbeli, kulturális, Liszt sok vitát kiváltott zenei kutatása, egyéb kutatók mesék, énekek, antropológiai, néprajzi, történeti, részben szociológiai, pedagógiai kutatásairól számolhatunk be leginkább (Vekerdi, 1982). Vekerdi hivatkozott összeállításából az is kiderül, hogy a vallás, leginkább a fent nevezett területek között amolyan mellékes és inkább a folklorisztikája miatt „érdekes” területként jelentkezett. Ha vallási utalást tesznek is, gyakran negatívan: „Vallásuk nincs (’a dög nem támad fel’)” (idézi Vekerdi, 1982, 5). Más kutatások inkább babonás vallásosságukat hangsúlyozzák (Wislocki, 1856-1907). A későbbiekben – nem kis szünet után – Csenki Sándor (1941, 1942), Erdős Kamill (1949) stb. nevével jellemezhető a cigány kutatások „sora”, vallási kérdés azonban itt sem élvez prioritást. Igazi változást (leginkább a szociológia tulajdonképpeni bekapcsolódását) az 1971-es ún. Kemény-féle kutatás hoz (később 1773, 1779, 1783-ban lefolytatott „újmagyarok” felmérése12). Ez egy egész országot feltérképezni igyekvő reprezentatív felmérés13. Később 1993-ban és 2003-ban tartottak még hasonló léptékű kutatásokat szintén Kemény István nevével fémjelzetten. Tulajdonképpen e hagyományt folytatta a 2010-ben készült roma országos kutatás (Kurucz – szerk., 2011), azonban ez sem törekedett vallási kérdések mély mérésére, elemzésére14.

Vallásos téren Majsai Virág Eszter-féle szociolingvisztikai kutatás (2008), Karsai Ervin szintén inkább nyelvi-néprajzi kutatása (1994), Náday Gyula (2000), Rostás-Karsai (1990) említhetőek leginkább, vagy a már említett Tesfay, Fülpesi, Kis-féle kutatások. Azonban ezek nem feltétlenül szociológiai kérdéseket és nem ehhez kapcsolódó módszerességet követtek.

Megközelítések

A vallási paradigma. A vallási élet sokféle meghatározás közül – mivel bizonyos kiemelkedően fontos belső tartalmak meglétét feltételezzük fontosnak leginkább e téren – fontos, hogy a minél szorosabban a vallásos élethez tartozó népesség kerüljön be a mérésbe. Feltételrendszer: aktív templomba járás, gyülekezeti élet (módszertani meghatározását később kell pontosítani). Minimumfeltétel: az adott tag a gyülekezet lelkésze (vagy más elöljárója) szerint aktív (ez módszerében még változhat). Elvárás, hogy legalább havonta egyszer jelenjen meg az istentiszteleten. A kérdés tisztázására külön (jelenlegi állapotában dichotóm jellegű) kérdéssort látok fontosnak beállítani, amely elsősorban a belső és külső vallásosság elkülöníthető jellegét igyekszik pontosítani, amely részben eltérhet a korábban már (pl. Tomka Miklósék által) használt megközelítésektől.

A cigány „paradigma”. Kutatásomban a besorolási lehetőségek közül azt teszem magamévá, hogy cigány az, akit a környezete annak tart. Azonban – természetesen – használhatunk (amolyan ellenőrző váltóként) az elsődlegesen kívül további besorolási kategóriákat is, azonban első feltételként ezt látom ésszerűnek.

Hipotézisek

H1: A vallási közösségekben aktívan részt vevő cigányok integrációs mutatói szignifikánsan magasabbak, mint a nem aktív vallásosoké (akár asszimilálódnak is).

H2: A keresztény identitás nagyrészt vagy egészen felülírja a roma identitást (létező asszimilációs hatás).

H3: Feltételezzük, hogy létezik önmagában is egy közösségi hatás. Hasonló a hasonlóval-hatás. Vagyis a közösségi életforma hasonlósága a valódi közösségeket építő egyházi közösségekben visszaigazolást talál a cigányság közösségi szemléletében15 (mindkét helyen van sajátos norma és hagyományos értelemben vett közösség, amely pl. megfogalmazódik abban, hogy testvérnek szólíthatják egymást stb. – ez leginkább kis vallási közösségekre várható. A hatás lényege a közvetített értékrendszerek van. Jobban közvetítik azokat a konzervatív értékeket a gyülekezetek, amelyek – ha el is térnek tartalmukban és jellegükben – a roma a közösségeknek is sajátjai.

H4: Feltételezem ugyanakkor, hogy a keresztény gyülekezeteknek van egy plusz hatásuk (tehát nem csak a csoportdinamikából adódó közösségi hatás). Ez leginkább abból fakad, hogy többlet ún. gyenge kötésekre16 nyílik lehetőség általuk. Ráadásul az altruista alapok miatt a gyenge kötések felülről kezdeményeződnek (ami ritka az itt említhető elméletek szerint), és nagy erőforrásokat kínálnak fel minimális ellenszolgáltatásért cserébe a sem megfelelő erőforrásokkal, sem pozicionális erővel nem rendelkező alsóbb rétegeknek. A gyülekezetek ezzel amolyan gyenge kötéseket biztosító mobilitási csatornákká válnak17.

Tervezett kutatások és megjelenések

Célcsoport: olyan roma közösségek, amelyek teljes egészében cigány gyülekezetek, illetve amelyekben legalább 10%-os a roma arány és létszámuk minimum 100 tag18.

2012-2013 – leíró szociológiai kutatás lefolytatása az alapsokaságon (mintavétellel vagy teljes populációs lekérdezéssel populációtól függően – kvantitatív adatgyűjtéssel).

2012-2014 – kiegészítő kutatások egyes kérdések mélyebb tisztázása miatt (fókuszcsoport, interjúk, illetőleg újabb kérdőíves adatfelvételek, ha az összehasonlítás vagy pontosítás miatt szükségesek)

2012 év végétől folyamatosan: kismonográfiák és konferenciák – elméleti kérdések újratisztázása, mint pl. integráció vs. adminisztráció (publikációs terv később), illetve az adatok közzététele fokozatosan, újabb hipotézisek megfogalmazása.

A kutatásban operacionalizálandó területek

  • Alapvető szociológiai ismérvek (iskolázottság, lakóhely, munka, család, vallásosság stb.). Elsősorban a Kemény-féle módszertani megközelítés alapján – a 2010-es változtatásokkal (az összehasonlíthatóság miatt). Plusz: népességszámlálás 2011. Ez által válik lehetségessé, hogy összehasonlítható adataink legyenek az országos populációt illetően is.
  • Integráció mértéke, módja – pl. pozíciógenerátorral, mivel ezt is használták az említett és összehasonlításra szánt 2010-es reprezentatív felmérésben, vagy pl. elfogadott értékteszt, előítéletesség skálák – más romákkal és a többségi társadalommal szemben, illetve velük kapcsolatban a többségi társadalom előítéletessége, szabadidő eltöltése, egészségügyi helyzet. Az itt ellenőrizhető gyenge kötések vizsgálata.
  • Roma identitás (nyelv, nem roma kapcsolatok, vegyes házasságok, hagyományokhoz való viszony, gyerekekkel kapcsolatos terveik, gyermekvállalási hajlandóság, jövőkép – magára és gyermekére).
  • Vallási identitás (dichotóm területekkel: belső-külső volta, intézményi-saját volta, bibliai-egyházi (hagyományokra épülő), mennyiben elfogadható az élet vallás alá vetettsége stb.

Kiegészítésként: Összehasonlító vizsgálatok. Olyan roma közösségeket vizsgálunk az adott közösségek mellett, amelyek nem vallási identitásra épülnek – elsősorban kvalitatív eszközök.

Tervezett kutatási módszerek

A populáció

Feltárás folyamatban. A célcsoport elsősorban kisebb protestáns vallási közösségekben található az eddigi ismereteink szerint, de nagyobb vallási közösségekben is előfordulnak. A becslésük ingadozó: 2000-10 000 fő közé helyezik a populáció számát különböző felekezetek kompetens vezetői. Az előzetes tárgyalások azt mutatják, hogy ezek elérhetők a gyülekezeti lelkészek és egyéb vallási hálózatok által. Mindazonáltal a populáció pontos feltárása még folyamatban van. A tényleges populációtól függ, hogy végül mintavétellel vagy teljes lekérdezéssel dolgozunk.

Módszerek

Kérdőív és interjúk, fókuszcsoport. A kérdőívektől várjuk a populáció alapvető szociológiai jellemzőinek feltárását, illetve itt – már – tesztelni kívánjuk a későbbiekre szánt „vallás megélésének” lényegi elemeiről szóló attitűdkérdéseket is. Az eredményeket és az elméleti kérdéseket a szakirodalmi tájékozódás és „vita” mellett fókuszcsoportokkal és interjúkkal kívánjuk tovább tisztázni.

Fontos: A 2010-es adatsorok (NCSSZI) és a 2011-es népszámlálás adatai összehasonlító elemzésre adnak lehetőséget. A módszertani kialakításnál ezért az összehasonlíthatóságra fokozottan kell figyelni.

Időrend és folyamatok

  1. Kutatás előkészítés
    • Populáció feltérképezése, esetleges mintavétel – március végéig
    • Kérdőív előkészítése (első változat) – február vége
    • Kérdőív véglegesítése – április közepe
    • Lekérdezési terv véglegesítése, kérdezőbiztosok, lekérdezés dokumentumai – április közepe
  2. Lekérdezés – június végéig (ellenőrzés)
  3. Adatbevitel, adattisztítás – szeptember közepe
  4. Alap adatelemzések – október végéig
  5. Adatfeldolgozás, első következtetések – kvantitatív kutatási folyamatok előkészítése – novembertől
  6. Első közzétételek (MSZT, műhelymegbeszélések, konferenciák stb.) októbertől
  7. Adatok első publikálása – 2013. február végéig
  8. További folyamatok tervezése (további közzétételek), kvalitatív és egyéb terepmunkák – 2013. márciustól

További kutatási irányok várhatóan

  1. Roma identitás és keresztény identitás egymásra való hatásának mélyebb feltérképezése, önazonossága
  2. További összehasonlító vizsgálatok keresztény és egyéb nem keresztényi közösségek között
  3. Romákkal kapcsolatos további elméleti kutatások (a csoporttal kapcsolatos elméleti modellek újragondolása)
  4. Roma foglalkoztatás elméleti és gyakorlati kutatása

Eddigi szakirodalmi áttekintés

  • Báger Gusztáv (szerk.): A magyarországi cigányság helyzetének javítására és felemelkedésére a rendszerváltás óta fordított támogatások mértéke és hatékonysága. Bp. 2008. Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet
  • Szűcs Norbert: A cigányság szociológiai szakirodalma a rendszerváltás utáni Magyarországon. Forrás: http://www.fk.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/kozmuv/wp/wp-content/uploads/201…
  • Majsai Virág Eszter: A vallási formanyelv szociolingvisztikai vizsgálata három Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei cigány keresztény vallási közösségben. In: Romológia 2008. május 13.
  • Vekerdi József: A magyarországi cigány kutatások története. Debrecen, 1982. Kossuth L. Tudományegyetem
  • Gyetvai Gellért: Roma integráció Békés városában. Békés, 2009. Szent Lázár Alapítvány
  • Dúl Géza: Evangelizáló egyház – cigányközösség. Forrás: web.axelero.hu/kesz/jel/04_01/cigany.html, évszám nélkül
  • Kurucz Erika (szerk.): Roma kutatások, 2010. Élethelyzetek a társadalom peremén. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 2011
  • Csepeli-Örkény-Székelyi (szerk.): Kisebbségszociológia. Bp., 1997. Minoritás Alapítvány
  • Karsai-Szirtesi-Forrai-Hegedűs: „Míg én rólad mindent, te rólam semmit sem tudsz” Bp. 1994. Nemzetközi Családév Titkárság
  • Weber, Max: Vallásszociológia. Bp. 2005. Helikon Kiadó
  • Faludi András: Cigányok. Bp. 1964. Kossuth Kiadó
  • Fraser, Angus: A cigányok. Bp. 2006. Osiris Kiadó
  • Davie, Grace: A vallás szociológiája. Pannonhalma, 2010. Bencés Kiadó
  • Rajki Zoltán: A kisebb vallási közösségekhez tartozók esélyegyenlősége Magyarországon az ezredforduló éveiben a népszámlálás adatai tükrében, In: Köbel Szilvia (szerk.): A vallási diszkrimináció ellen – az esélyegyenlőség megteremtéséért. Tudományos konferencia a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény húszéves évfordulója alkalmából, Budapest, 2010. június 1-2., Budapest, 2010, Közigazgatási és Igazásgügyi Minisztérium,2010, 203-223. oldal
  • Dúl Géza: A cigányság evangelizálása: Távlatok, 2007/1. sz
  • Landauer Attila: Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban. In: Nagy Attila (szerk.): A feladatra készülni kell. A cigányság kulturális beilleszkedése és a közkönyvtár. Bp. 2004. OSzK-Gondolat Kiadó. Forrás: http://mek.oszk.hu/04200/04209
  • Péceli Melinda-Lukács Ágnes: A vallás szerepe a cigányság integrációjában. (Embertárs, 2009/3.)
  • Török Péter: És (a)mikor destruktívak? (Bp. 2007. SOTE Mentálhigiéné Intézete- Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány-HÍD Alapítvány kiadása)
  • Török Péter: Magyarországi vallási kalauz 2004. Bp. 2004. Akadémiai Kiadó
  • Lin, Nan: Társadalmi erőforrások és társadalmi mobilitás – a státuselérés strukturális elmélete. In: Angelusz R. (szerk.) A társadalmi rétegződés komponensei. Bp. 2004. Új Mandátum Kiadó.
  • Hörömpöli E.-Koplányi E.: A magyarországi roma népesség 40 éve, az 1971-ben kialakított Kemény-féle módszertani keret alapján. In. Kurucz Erika (szerk.): Roma kutatások, 2010. Élethelyzetek a társadalom peremén. Bp. 2011. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet
  • Tesfay Sára: „Mi vagyunk a kalapos gábor cigányok, akik nem isznak…” Forrás: http://www.mtaki.hu/docs/ter_es_terep_05/ter_es_terep_05_tesfay_saba.pdf
    Varga Attila: Integráció és differenciálódás a romák gyenge kötéseinek tükrében. In: Kurucz Erika (szerk.): Roma kutatások, 2010. Élethelyzetek a társadalom peremén. Bp. 2011. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet
  • Fülpesi Gy.-Kiss D.: Roma közösségek együttélési stratégiái. Forrás: http://web.adatbank.transindex.ro/pdfdok/web8-9_04_FulpesiKiss.pdf
  • Zombory M.-Kovai M.: A magyarországi roma népesség foglalkoztatottsága. In Babusik Ferenc (szerk.): A romák esélyei Magyarországon
    Kávé Kiadó, Bp. 2002. pp. 71-119.

Lábjegyzetek

1 – Mint pl. a később említett 2010-es országos roma kutatás, amely erre nézve csak részben dolgozik reprezentatív adatokkal, mivel a kisebb gyülekezetek cigány populációjának reprezentáltsága nem kielégítő.

2 – Az előzetes kutatási eredmények áttekintésénél jól megfigyelhető volt, hogy általánossá vált az az elképzelés (részben megfigyelés), hogy a cigányság csak – úgymond érdekből – átveszi a környezete vallásosságát, miközben annak belső tartalmával nem azonosul. Ezek a kutatások azonban kvalitatív, elsősorban megfigyeléses kutatások voltak, amelyek nem reprezentatívak.

3 – Majsai Virág Eszter szociolingvisztikai kutatása első hipotézisében éppen ezt fogalmazza meg és részben igazolja: „a vallási formanyelv minden környezetben sajátos módon fordítódik le.” (Majsai, 2008)

4 – Ilyen előreszámítás több is ismert, esetleg eltérő eredményekkel (pl. Zombori-Kovai), de a problémát, nevezetesen, hogy a cigányság integrációs problémája egyre nyomósabb, hasonlóan hangsúlyozzák.

5 – Ez értékelő kategóriát a közvélekedés címkézése miatt látom indokoltnak használni, azonban a kutatás szervezői nem értünk vele egyet, csak tudomásul vesszük mint általánosnak mondható értékmércét.

6 – Minden közösségre azért ez nem igaz, hanem inkább azokra a közösségekre, amelyek intellektuális befolyása jelentősnek mondható – anélkül, hogy itt most pontosan definiálnánk mind a közösség, mind az erős befolyás fogalmát.

7 – Rajki Zoltán: A kisebb vallási közösségekhez tartozók esélyegyenlősége Magyarországon az ezredforduló éveiben a népszámlálás adatai tükrében, In: Köbel Szilvia (szerk.): A vallási diszkrimináció ellen – az esélyegyenlőség megteremtéséért. Tudományos konferencia a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény húszéves évfordulója alkalmából, Budapest, 2010. június 1-2., Budapest, 2010, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, 2010, 203-223. oldal.

8 – Fraser említi még a katolikus mozgalmakat is (elsősorban zarándoklatok alkalmával), azonban a kiteljesedés és intézményessé válás végül a pünkösdi mozgalomhoz kötődik, ezért most itt csak ezt említettem.

9 – Tesfay, 2003 (időpontot ellenőrizni)

10 – Az említett szerzők erdélyi kutatásaik kapcsán elsősorban adventista gábor cigányok között végeztek megfigyeléseket, gyűjtöttek adatokat.

11 – Ez lett az alapja a ma már általánosságban elfogadott indiai származásnak. Korábban többféle származási lehetőséggel számoltak, talán legelterjedtebb pedig az egyiptomi származás volt. Innen az angol Gypsi elnevezés is.

12 – Szűcs, 2011. 66.

13 – Ide sorolható még TÁRKI háztartás monitor (1997-2001)

14 – Ennek egyrészt történelmi okai voltak (pl. az 1971-es mérés), mivel a korábbi változóterületeket vitték jórészt tovább az összehasonlíthatóság kedvéért. A 2010-es kutatás is azt vallja, hogy – bár az elméleti kereteket megújítja – tartalmában az 1976-os (ekkor publikálta kutatását Kemény) tematikát követi.

15 – Mindezt azért fontos kiemelni, mivel az inkább individualista logikára épülő társadalmi lét igen sok helyen éppen ezeket a közösségi jegyeket nem tartalmazza.

16 – Nan Lin, 1987, Granovetter, 1973

17 – Ezt annak ellenére feltételezem, hogy a 2010-es kutatás alapján Varga Attila azt állapítja meg, hogy a legkevesebb ilyen kötéssel a kisegyházak roma tagjai rendelkeznek. Azt gondolom ugyanis, hogy a minta, amivel az adott kutatás dolgozott nem ad betekintést – értelemszerűen – a kisebb vallási közösségek integráló szerepébe, másrészt pedig a vallási dimenziót sem igazán a teljesség igényével mérte, így megállapításai legalábbis megkérdőjelezhető. Különösen, mivel a megfigyeléseink ennek éppen ellene mondanak.

18 – Legalább 10 főt érdemes a csoportdinamikai kérdések miatt, amit itt feltételezünk, jelenlévőnek venni, mert itt már jelentkezhetnek azok a közösségi hatások, amelyeket várunk. Ehhez pedig legalább 100 fős gyülekezetre van szükség.